Amikor azt állítom, hogy a hazai használt piacon 10-ből 7 autót nem érdemes megvenni, az nem kizárólag az autók konkrét állapotára vonatkozik, hanem számos esetben azok forrására is. Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem aktívan űzni a mostani hivatásomat, az első bő fél évben tapasztalatszerzés gyanánt minden olyan hirdetésre „kimentem”, ami a képek és a leírás elsődleges információi alapján szóba jöhetett. Ez pedig felbecsülhetetlen tapasztalat munícióval látott el arra nézve, hogy ma már a képernyő előtt ülve vagy maximum egy telefonhívás után nyugodt szívvel engedjem el ezeket a „kiváló lehetőségeket”. Félreértések elkerülése végett itt nem arról van szó, hogy szimplán nem szimpatikus az eladó, tehát élből engedjük el a kocsit, hanem sokkal inkább arról, hogy a piac rengeteg olyan csapdát rejteget, amibe belelépve az egyszeri autóvásárló könnyen komoly slamasztikában találhatja magát, amelyből gyakran a jogszolgáltatás sem kínál számára érdemi menekülési lehetőséget, mivel a megtévesztő másik fél ismerve a rendszert kellően bevédte saját „áldásos” tevékenységét.

A továbbiakban tömören összeszedem, mire érdemes figyelned, ha magad vágsz neki egy autó adásvételnek.

1. Ki árulja az autót?

Ez a kérdésfelvetés rögtön több dimenziót is rejt. „Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!” tartja a mondás. Ezt az autópiacon úgy fordíthatnánk, hogy az eladó személye általában sokat elárul magáról az autóról is. Ez akkor is így van, ha az autót kereskedő árulja, ám ilyenkor kétségtelenül sokkal nehezebb dolgunk van az árulkodó jelek értelmezésével. Ennél a résznél nem időzök most tovább, ennek a bejegyzésnek nem az autóvásárlás pszichológiai aspektusa a témája, bár az is igen érdekes, talán majd egyszer…

Adminisztratív tekintetben az első fontos kérdés az, hogy az ember, akivel szemben állunk, valóban jogosult-e az autó eladására. Magán személyként ő-e a tulajdonos (a törzskönyvön az ő neve kell, hogy szerepeljen), ha igen, van-e üzembentartó (ha van, a forgalmiban ő szerepel, a tulajdonos mellett pedig az ő is írásos hozzájárulása is kell az adásvételhez, pontosabban az üzembentartói jog törléséhez), ha nem ő a tulajdonos, fel van-e hatalmazva az eladás lebonyolítására, a valós tulaj hogyan tudja aláírását adni az adásvételhez. Ha indokoltnak érezzük, ellenőrzésképpen kérjük el a személyi okmányait. Hogy ez nem túl kedves és bizalomgerjesztő gesztus a részünkről vagy esetleg nem tüntet fel minket jó színben? Ha adott esetben az üzembentartó, vagy rosszabb esetben a rendőrség kopogtat be hozzánk és „igényli vissza” a vasat, azért talán még kellemetlenebb…

Ha cégtől vesszük az autót, érdemes előtte utánanéznünk a cég hátterének. Milyen az aktuális helyzete? Mióta létezik? Nem áll-e felszámolás alatt? Ha 1-2 éve létezik csak az óvatosságra intő jel lehet, különösen, ha a honlapján vagy éppen az iroda cégérén más-más cégnév szerepel. „Eldobós” cégek esetén, ha már nagyon sok a kellemetlen, terhelő információ, az „aranykezű” nepper – aki véletlen sem a cég ügyvezetője, az általában egy fizikailag elérhetetlen hajléktalan – egyszerűen bedönti és azzal a lendülettel csinál is egy másikat).

Fontos, hogy a hirdetésben megadott információk visszakereshetősége érdekében, mielőtt elmész megnézni az autót, mentsd le a hirdetést. Ha később bármi gond van, jól jöhet, hogy vissza tudod nézni.

Azt hiszem, erről már hébe-hóba írogattam korábban is, de ha mégsem futottál bele eddig, akkor itt is leírom, hogy nézesd át az autót szakemberrel. Ez egyúttal egy remek előszűrés is: Ha az eladó nem járul hozzá a helyszíni szekértői állapotfelméréshez (és nem a haverod temus kínai „diagnosztikájának” rádugásához, mert ahhoz én magam sem járulnék hozzá) egyszerűen engedd el, nincs több dolgod sem vele, sem az autóval.

2. Milyen keretek között árulja?

Ha külföldi eladó által előre aláírt adásvételit akarnak eléd tolni, – és valami fatális tévedés folytán nem távozol azon nyomban angolosan a helyszínről, amivel egyébként valószínűleg jobban járnál – fontos kérdés, hogy meghatalmazottként vagy bizományosként járnak el az ügyben.

Első esetben kérd el tőle az adásvételi aláírására feljogosító, az eladótól származó írásbeli meghatalmazást. Szavatossági igényt ilyenkor csak az eladóval szemben lehet érvényesíteni, aki mivel külföldi (jó esetben élő és létező) személy, el tudod képzelni, milyen egyszerű folyamat lesz végig vinned az ügyet…

Második esetben kérd el a bizományosi szerződést. Ilyenkor ugyanis az eladás lebonyolítójának a saját nevében kell kötnie a szerződést és ezáltal a szavatosságot is ő vállalja (mellesleg számlát is adnia kell). Fontos, hogy az adásvételi szerződésnek és a bizományosi szerződésnek is tisztáznia kell az eladó, a megbízó és a bizományos személyét. Ha ez nem történik meg, megint csak nem te leszel az, aki nyertesként jön ki egy szavatossági vitából. Sajnos egyébként is ritka a szabályos bizományos értékesítés, gyakran szimplán megbízási szerződést kötnek a bejegyzett tulajjal.

Amennyiben a tárgyaló fél nem tudja/akarja ezeket a dokumentumokat megmutatni, hasonló nyugalommal lépj le, mint abban az esetben, ha az átvizsgáláshoz nem járul hozzá. Ha most azt gondolod, hogy ilyen úgy sem lesz, meg ezek extrém esetek, akkor el kell, hogy szomorítsalak. Nem véletlenül kezdtem el írni ezt a bejegyzést, mert szórakoztatási célzattal azért valljuk be, elég száraz lenne.

Külön bejegyzést szentelhetnék neki, lehet, hogy egyszer fogok is, de itt most csak szimplán megemlítem a kis hazánkban elképesztő méreteket öltő „kerti nepper” jelenséget. Ez olyan eladót takar, aki nem kereskedő (még csak nem is egyéni vállalkozó, nem rendelkezik kapcsolódó vállalkozással és telephellyel sem), a kocsit hivatalosan magánszemélyként hirdeti, jobb esetben saját kertjében, rosszabb esetben utcán vagy benzinkúton mutogatja a horogra akadt jobb sorsra érdemes érdeklődőnek. Az autó nincs a nevére írva, rendszerint valamiféle bizományi értékesítésre nyomokban emlékeztető ködös konstrukcióban (lásd a korábban taglalt első eset) utazik sok esetben rendszám nélküli honosítatlan külföldről frissen behozott, ismeretlen előéletű autókkal. Ha a dolog nagyságrendjére vagy kíváncsi, csapd fel a hahu-t vagy még inkább a markeptlace-t és keress rá egy itthon népszerű (célszerűen német) típusra, majd nézd meg, hányat árul belőle „magánszemély” rendszám nélkül. Azonban – különösen a marketplace esetében – nem kizárólag honosítatlan autók forognak így a piacon, a magyar rendszámosakkal is érdemes óvatosnak lenni, a fejezet első felében javasolt óvintézkedések itt is melegen ajánlhatók.

3. A fekete leves: adásvételi szerződés, vételár, számla

Szavatossági probléma esetén a reklamáció elsődleges alapja az adásvételi szerződésbe (és előírt esetben számlába) foglalt vételár. így aztán nagyon nem mindegy, mekkora összeg kerül az adásvételibe és a számlára (ha egyáltalán akarnak adni). Nem egy esetben sétáltam már ki kereskedésből úgy, hogy már megegyeztünk az autó vételárában és a kapcsolódó részletekben, aztán egyszer csak közölte az eladó, hogy sajnos számlát csak a vételár valahány (morális ingoványosságtól függően 30-80) százalékáról TUD adni és a különbözetet (természetesen) készpénzben kellene kipengetnie a kedves vevőnek. Ilyen esetben, amikor kifejeztem egyet nem értésemet az eljárással olyan is volt már, hogy megkaptam, amúgy sem tudom érvényesíteni a szavatossági igényt. Bravo, az az autó is csont nélkül ott maradt a telepen.

És hogy – gyengébbek kedvéért – miért is megy ez a cirkusz? Ennek oka a kereskedők nagyrészét érintő különbözet szerinti, vagy más néven árrés-adózás. Ennek lényege, hogy a kereskedőnek adót csak a hivatalos beszerzési vételár és a tovább értékesítési ár különbözete alapján kell fizetnie, amit sokan szeretnének nagyvonalúan elkerülni. Tehát lényegében járulj hozzá az ő ÁFA csalásához és ezzel együtt (ha már úgy is ott vagy ugye…) lehetetlenítsd is el a saját esetleges szavatossági igényed érvényesítését. Megint csak bravo, ki van ez találva…

Ez az egész azért is nagyon nehéz ügy, mert ha nem adásvételiztek rögtön, akkor ezeket a fontos kitételeket már a foglaló dokumentációban fontos lefektetni, mert az eladók gyakran csak az adásvételi szerződésnél hozakodnak elő ezzel, akkor pedig már a foglaló náluk van, és természetesen, ha már náluk van, nem is szívesen válnának meg tőle. Itt még van ugyan némi esélyed a saját érdekeid jogi érvényesítésére, de nem lesz vidám az út odáig sem. Talán az a legjobb megoldás, ha rögtön adásvételi szerződést írtok alá egy későbbi határidővel, mert ebben az esetben már nincs visszaút nekik sem, ha te már megkaptad a neked járó két szabályosan aláírt példányt.

Hogyan érdemes tehát eljárnod? A legegyszerűbb, ha bármi kifejezetten gyanúsat észlelsz, egyszerűen tovább állsz. Ha pedig egyáltalán nem szeretnél ilyesmivel foglalkozni, van lehetőséged szakértői segítséget igénybe venni magának az adásvételnek a lebonyolítására is. Az esetlegesen felmerülő szavatossági viták túlnyomó részét ugyanis megelőzheted azzal, ha vásárlás (és foglalózás) előtt átvizsgáltatod a kiszemelt autót szakértővel, vagy már a kiválasztás során is szakértői segítséget veszel igénybe, aki lebonyolítja helyetted az adásvételt is.

Ha hathatósabb segítségre van szükséged, katt ide.

Elkezdődött a tanév. Ez rengeteg család számára azt is jelenti, hogy könyörtelenül elindultak az anyataxi járatok. Ráadásul közelegnek a hideg hónapok, amikor az autóval ingázók jelentős része érezni kezdi majd a hidegüzemű autózás keserveit is. Ilyenkor egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy mi lenne a legjobb megoldás ennek a napi szintű feladatnak az optimális abszolválására. Nézzük tehát végig a lehetséges megoldásokat:

Nulladik pontként a lehető legjobb helyzet az, ha az intézmény gyalogos távolságra van a lakóhelyedtől, esetleg tömegközlekedéssel vagy kerékpárral nagyon egyszerűen megközelíthető. Ha így van, végeztünk is, járjatok így, mert ez a legegészségesebb és élvezzétek, mert kiváltságos helyzetben vagytok. Lépjünk is tovább, induljunk ki abból, hogy az autózáson kívül nincs megfelelő megoldás.

Ez már önmagában kompromisszumos helyzet, de jelentős különbség van a különböző hajtási módok használhatóságában. Ráadásul itt is érdemes különbséget tennünk az egy és a kétautós felállás között. Mert ha egy családban két autóra van szükség, az megint csak számos kompromisszumot rejt (amellett természetesen, hogy van egyfajta szabadságfaktor is benne és tényleg van olyan helyzet, amikor nem nagyon oldható meg máshogy a mindennapi logisztika).

Egyautós felállásban értelemszerűen a családi csapatszállítóval oldjuk meg a sulijáratot. Arról, hogy milyen szempontok merülhetnek fel családi autó vásárlásánál, korábban már írtam. Lényeges viszont, hogy ha az adott autó felhasználásának domináns részét teszi ki az anyataxi üzemmód, vásárlás előtt érdemes figyelembe venni a következőkben taglalt szempontokat.

Ha kétautós felállásból indulunk ki, egy második, ha úgy tetszik, szaladgálós autó esetében már kicsivel nagyobb mozgásterünk lehet. Kérdés például, hogy feltétlen szükséges-e, hogy az egész család kényelmesen elférjen benne, vagy tudjuk például az ülőhelyek számát vagy a csomagtartó méretét minimalizálni. Ez mindig az adott család igényein és alkalmazkodóképességén múlik. Akárhogy is, azt mindenképpen érdemes mérlegelni, hogy ha már kiadunk jelentős mennyiségű pénzt, mennyire lesz kompromisszumos az adott felhasználás, egyáltalán tényleg érdemes-e azért a napi néhány kilométerért egy külön autót fenntartani. Most induljunk ki abból, hogy kell az anyataxi, és ha már kell, milyen hajtással érdemes foglalkoznunk.

Milyen autó bírja legjobban a rövid távokat és a városi, gyakran hidegüzemet? Erre a legrövidebb válasz az, hogy semmi, amit kizárólag belsőégésű motor hajt. Miért? Azért, mert a belsőégésű motornak el kell érnie az üzemi hőmérsékletét, ami csak súlyos kilométerek megtétele után történik meg. Amíg nem meleg és a megfelelő kenés nem alakult ki, a motor ilyen körülmények közti kopása többszöröse az üzemi hőmérsékleten való kopásnak. És ezen a ponton még mindegy, hogy egyébként milyen motorról van szó, mert ez minden belsőégésű motorra vonatkozik.

A célra legkevésbé alkalmas talán a dízel, mert amellett, hogy alapvetően lassabban melegszik fel, mint a benzines, számos olyan összetett és drága alkatrésze van, amit relative hamar kinyír a rendszeres hidegüzem. Ráadásul, ha még régi is a dízelünk, tele is füstöljük vele a várost. Egy néhány kilométeres úton egy dízelmotor egyáltalán nem tudja elérni az üzemi hőmérsékletét, ha van rajta részecskeszűrő, az hamar eldugul, a turbó nem kapja meg az öntisztulásához szükséges magasabb fordulatszámot (persze senkinek eszébe se jusson dízelt hidegen direkt forgatni ezért…), elkormolódik, ezzel számos komoly problémát okozva a motor működése szempontjából.

Erre rögtön mondhatjuk, hogy világos, akkor benzinest kell venni. A rossz hír az, hogy a ma kapható modern turbós benzineseknek nagyjából ugyanilyen rossz ez a fajta felhasználás, ezek ma már (sajnos) bonyolultságban és érzékenységben is közelítenek a dízelekhez. Egyre többen található a turbó mellett többek közt részecskeszűrő is.

Jó, akkor marad a szívó benzines. Ezzel annyi a probléma, hogy ilyet újonnan (és használtan is hibrid hajtás nélkül) már egyre kevésbé lehet kapni. Kétségtelen, hogy a fentiek közül a szívó benzines sínyli meg (anyagilag) legkevésbé a hidegüzemet, de az üzemanyagfogyasztás itt is lényegesen magasabb lesz és a motor várható élettartama is jelentősen lerövidül.

Mi jöhet még szóba?

A (sima vagy full) hibridek már évtizedek óta velünk vannak. Ismerjük, sokan szeretjük is őket. Városi üzemre lényegesen alkalmasabbak a sima belsőégésűeknél, ugyanakkor azért érdemes megjegyezni, hogy ha állandóan pár kilométeres utakat teszünk azt a benzinmotor itt sem köszöni meg (hiszen felmelegedni itt sem fog). Ezekkel is érdemes tehát időnként hosszabb utakat is megtenni. Ettől függetlenül egy hibrid már elég jó megoldás lehet. Hátulütője, hogy relative drága és egy idő után jelentős összeget kell majd áldozni a karbantartására (akkucellák, teljes akkupakk vagy éppen elektronikus vízpumpa cseréje).

Ha a napi szinten megtett út csak pár 10 km, remek megoldás lehet rá egy plug-in hibrid autó, amely az említett távot képes tisztán elektromos üzemmódban megtenni. Ettől függetlenül itt is oda kell figyelni a belső égésű motor „egészségére”, időről időre hosszabb távon is megjáratni. Ez is jó megoldás tehát, de alapvetően a sima hibridnél is drágább és idővel (és km futással) itt is komoly költségek merülnek majd fel, hiszen végső soron itt is két majmot etetünk, ha nem is mindig egy időben.

Ha kizárólag városi közlekedésre kell az autó, légszennyezési és működési komfort tekintetében talán a legjobb megoldás egy elektromos autó beszerzése. Ennek jellegéből adódóan rögtön jön is az első ellenvetés, hogy egyetlen autóként kevesek számára megfelelő (általában a korlátozott hatótávolság miatt), ráadásul jelenleg még mindegyik eddig említett megoldásnál drágább (leginkább azért, mert itt van szükség a legnagyobb akkupakk alkalmazására, ami bizony drága mulatság. Vannak persze már bőven elérhető árú elektromos autók, de ezeknél rendszerint a hatótávban kell jelentős kompromisszumot kötnünk. Ez akkor fáj a legkevésbé, ha városi rohangálós második autónak vesszük.

Minden esetben érdemes tehát kiszámolni, hogy a várhatóan megtett kilométerek figyelembevételével milyen hajtással járunk a legjobban, figyelembe véve az autó vételárát, várható karbantartási költségeit, valamint várható maradványértékét is. Utóbbi mind a hibrid, mind az elektromos autó esetében kritikus kérdés, hiszen itt az akkupakk állapota és élettartama dominánsan határozza meg az autó értékét, tekintve, hogy annak komplett cseréje sokmilliós tétel tud lenni.

Számos esetben, amikor autóra van szükség, egyszerűen nem fér bele a költségvetésbe egy elektromos vagy hibrid autó megvásárlása. Ilyen esetekben a legcélszerűbb döntés egy minél egyszerűbb, kis motoros szívó benzines autó vásárlása tud lenni. Persze, ezen a téren sem árt tájékozódni, hogy melyek azok, amelyek leginkább ajánlhatók, de ez már egy másik témához tartozik.

Reményeim szerint tudtam adni néhány hasznos szempontot egy megfelelő anyataxi beszerzéséhez.

Ha hathatósabb, személyes segítségre lenne szükséged, kattints ide!

Röviden: Autót vesz helyetted, neked.

Nézzük ezt kicsit kibontva: Amikor ingatlant keresel, a folyamat elején megfogalmazódik benned egy igény. Átgondolod, rendezed a szempontjaidat, melynek alapján elkezdesz nézelődni, hirdetéseket böngészni. Felhívsz néhányat, némelyiket meg is nézed élőben. Ha valamelyikbe beleszeretsz, kezdődnek a bonyodalmak. Általában megpróbálod elhívni egy hozzáértő, vagy általad annak gondolt ismerősödet, barátodat, rokonodat, hogy megerősítsen benne vagy éppen lebeszéljen az adott ház/lakás megvásárlásáról. Ebben az esetben ő a te tanácsadód. A tanácsadóra mindig komoly nyomás nehezedik, hiszen soktíz milliós döntés meghozásához kérik a segítségét. Ha „maszekon” hívsz valakit, az ő feladata onnantól, hogy megnézte az ingatlant és átadta neked az észrevételeit, véget is ért. Ha ugyanerre a célra ingatlanost fogadsz, ő már jó pénzért segít neked adott esetben a kezdeti szempontjaid tisztázásában, a keresésben, a felmérésben és az adásvétel folyamatában is. Hogy megéri-e ez neked? Ha valóban hozzáértő ingatlanost fogadtál fel, úgy gondolom, igen. Miért? Mert ő minimum napi 8 órában ebben a világban forog, napi szinten ad el vagy vásárol ingatlanokat és ezáltal jó rálátása van az ingatlanpiacra. Amit kifizetsz neki a folyamat végén, azt jó eséllyel kamatostul visszanyered az ügylet végén azáltal, hogy nem egy jogilag ingoványos, ázott falú, látszatfelújított putrit veszel, hanem valamit, amiben évtizedekig jól érezheted magad.

Hogy néz ki ugyanez, ha autót keresel? Kipattan a szikra, hogy kéne egy autó. Néhány esetben van egy konkrét vágyott típusod (ami vagy értelmes irány, vagy nem), más esetekben már ott elakadsz, hogy mire is lenne pontosan szükséged. Olvasgatsz a neten, beszélgetsz hozzád közel álló emberekkel, akik közül az arra hajlamosak el is látnak téged jó vagy éppen kevésbé jó tanácsokkal. A legdominánsabb ismerősöd javaslatai alapján el is kezded böngészni a netet (ne adj’ Isten, ő is küld neked – többségében marketplaces – hirdetéseket). Elkezded a legolcsóbbtól indulva böngészni a hirdetéseket és az elsőt, ami képek és szöveg alapján vállalhatónak tűnik, kimész és megnézed. Élőben az autó valamiért kicsit gyanús. Szépen ki van takarítva, fel van polírozva, de kinyitva az ajtót, beleülve kicsit fura érzésed van: valahogy a dolgok körülötted kicsit kopottasabbak, kicsit lötyögnek, a motor is furán jár ahhoz a benyomáshoz képest, ami a hirdetés képeit látva kialakult benned. Ráadásul a barber shopból frissen kilépett Hilfiger dzsekis „magán” eladó is kicsit fura és rámenős. Az „Ilyen állapotút ennyiért máshol nem kapsz” és a „Kedvezményes ajánlatom csak a küszöb átlépéséig érvényes” mondatok nyomásából nagy nehezen kihátrálva eldöntöd, hogy átnézeted a kocsit valaki hozzáértővel. Az autószerelő ismerősöd éppen nem elérhető, így fogcsikorgatva ugyan, de felhívod az egyik nem túl drága helyszíni állapotfelmérőt. Másnap ki is jön, felméri a kocsit, elmondja, hogy kb. a kedvezményes vételára másfélszeresét rá kellene még költeni és akkor a belülről rohadó küszöbökkel még nem is kezdtél semmit. Kifizeted az állapotfelmérőt, jó esetben tovább is állsz. Ha nagyon kitartó vagy, ezt még két három alkalommal eljátszod, ha szerencséd van, kicsit megemelve a keretet harmadik-negyedikre találsz valamit, ami már csak kicsit van túlárazva és már csak a vételár harmadát kell ráköltened. Ha nem, pár héttel-hónnappal később végül megveszel egy hasonló paraméterekkel rendelkező autót egy közelebbi vagy távolabbi ismerőstől csak azért, hogy ne kelljen többet nepperekkel és állapotfelmérőkkel bajlódnod. Ha szereted is az autókat, ezt minden valószínűség szerint rühelled csinálni. Nem véletlenül.

Ilyenkor felmerülhet az igény, hogy jó lenne valaki, aki nemcsak az autókhoz ért és át tudja nézni a kiszemelt darabokat, hanem ismeri a piacot, mert hivatásszerűen vásárol autókat, így végig tud vezetni az egész folyamaton. A személyes szempontjaidhoz, igényeidhez és anyagi helyzetedhez igazodva segít leszűrni, hogy milyen típusok közül érdemes keresgélni, felkutatja helyetted a megfelelő példányt, átnézi, alkudozik helyetted az eladóval, segít az adásvételben és el tud látni tanácsokkal az autó üzemeltetését illetően is. Röviden ezt csinálja az autóvásárlási tanácsadó, pontosabban én ezt csinálom.

Miért jó ez? Azért, mert annak, aki nem olyan elborult elme, mint én, és nem szereti ezt csinálni, nem kell csinálnia. Ha autóra van szüksége, egyeztet velem a folyamat elején, időnként kap egy „státusz” emailt vagy telefonhívást, aztán egyszer csak felhívom, hogy megvan a megfelelő autó, eljön, aláírja az adásvételt, kifizeti és van egy olyan autója, amire szüksége volt. A folyamat közben pedig olyasmivel töltötte az időt, amit szeret és/vagy neki termel pénzt. Win-win. A szolgáltatás költségében benne van a kezdeti tanácsadás, a hirdetésfigyelés, az átvizsgálás(ok) költsége, az üzemanyagköltség, az áralku lefolytatása, az adásvétel lebonyolítása és a szükséges biztosítások megkötése. Természetesen, ha te olyan elvetemült vagy, hogy szeretsz hirdetéseket böngészni és telefonálgatni, el tudsz hívni egyszeri állapotfelmérésre is.

Az üzleti, így az autóvásárlási tanácsadás lényege is az, hogy fizetsz valakinek a szakértelméért, melynek következtében te is jobban jársz anyagilag. A szolgáltatás költsége esetünkben sokszor már az áralku eredményeként önmagában is megtérül, nem beszélve annak hosszútávú következményeiről, nevezetesen, hogy egy megkímélt, megbízható autót vásárolsz, amelynek később is alacsonyabb lesz a fenntartási költsége.

Szóval röviden így értelmezem én az autóvásárlási tanácsadást. A tevékenységemről bővebben az alábbi linkeken is tájékozódhatsz:

https://autoguide.hu/

https://www.facebook.com/profile.php?id=61552380216510

https://autozzunk.blog.hu/

Sokszor találkozom azzal a jelenséggel, hogy valaki autót szeretne venni, elvileg van is rá bőségesen elegendő anyagi kerete, ugyanakkor arról, hogy mit is vegyen, nem sok fogalma van. Pedig enélkül egyáltalán nem borítékolható, hogy egy sokmilliós kiadás után végül elégedett lesz az eredménnyel. A következőkben arra igyekszem adni néhány hasznos támpontot, hogy hogyan is érdemes nekiindulni egy ilyen projektnek.

1. Tényleg szükséged van (még egy) autóra?

Autóbuziként – elnézve az autóipar alakulását – nem mondom azt, hogy ha nincs valóban szükséged autóra, akkor ne is vegyél, mert ennél lényegesen komplexebb ez a kérdés. Ha valóban megengedheted magadnak (erről korábban itt írtam), és tisztában vagy az autóbirtoklás legtöbb fontos aspektusával (erről meg itt olvashatsz) nyugodtan vegyél. Ha viszont te is minimum úgy vagy vele, mint én, hogy amikor felméred, hogy pontosan mennyi megtakarítást, tartalékot kellene felszámolni autóvásárlási célzattal, oda lyukadsz ki, hogy ennyit azért nem ér a dolog. Második vagy többedik autó vásárlásának tervezésénél különösen is ajánlom ezen szempontok alapos mérlegelését. A továbbiakat abból a kiindulásból írom, hogy megengedheted magadnak a vásárlást és szükséged is van autóra.

2. Mire van pontosan szükséged?

Itt fontos előre jól látnod, hogy mire is használod majd az autót. Például, ha egyautós rendszerben gondolkodsz és az esetek 95%-ában rövid, városi távokra használod majd, de évente három-négyszer azért megteszel vele 500 vagy akár 1000 kilométert, nem érdemes beruháznod egy dízelmotoros vagy nagyobb benzinmotoros utazóautóra, csak azért, mert az hosszú utakon erősebb és kényelmesebb. Ugyanazt az utat meg tudod tenni egy kisebb benzinessel vagy hibriddel (jól meghatározott keretek között akár elektromossal) is. Alacsony éves kilométerfutásnál a dízel valamivel kedvezőbb fogyasztását nem fogod tudni kihasználni, többek között, mert a többlet fenntartási költségek simán fel is emésztik majd a megnyert különbözetet. Ugyanezen okból hétvégi, utazós autónak sem feltétlenül éri meg dízelt vásárolni. Ha többségében abszolút városi/elővárosi szaladgálásra vagy berendezkedve, egyetlen autóként is könnyen felmerülhet egy elektromos autó beszerzése, amennyiben az időnként jelentkező hosszabb utazásokat is át tudod vele vészelni vagy hajlandó vagy kölcsön/bérelt autóval megoldani. Anyagilag könnyen lehet, hogy így jársz legjobban, különösen, ha az elektromos autót otthon tudod tölteni. Ugyanakkor, egyautós modell esetében, ha tényleg szeretsz vezetni és számodra az autózás ennél többről szól, nem biztos, hogy neked a villanyos irány a leginkább megfelelő, még ha kissé ráfizetéses is. Ha pedig valójában évente csak néhány alkalommal van ténylegesen szükséged autóra, boldog ember vagy, ilyenkor bérelj vagy kérj kölcsön egyet valakitől és spórold meg magadnak a birtoklással járó hercehurcát. Ezen a ponton érdemes azt is megemlíteni, hogy az autóválasztás megfelelő szintű önismeretet is szükségessé tesz. Ha ez nincs meg, könnyen választhatsz olyan típust, hajtásláncot, konfigurációt, amivel nem leszel igazán elégedett. A saját személyes preferenciáidat te ismered a legjobban.

3. Második autónak valóban indokolt egy sokmilliós, viszonylag új járgány beszerzése?

Szögezzük le, manapság 4-5 millió Ft sajnos nem sok pénz, ha autóvásárlásról van szó. Ez azonban nem jelneti azt, hogy úgy egyébként sem sok, különösen, ha a bérek színvonalát és a megkeresésére, összespórolására szánt időt nézzük. Azt látom, hogy ez különösen azoknál okoz komoly fejtörést, akik egyébként is valamiért képtelenek elrugaszkodni a fiatal autók birtoklásától és erre jön még rá egy olyan élethelyzet, amikor két autóra lesz szüksége a családnak. Sok esetben ezzel karöltve jön az a gondolat, hogy olyan autó kell, aminek alacsony az értékvesztése és pár év múlva jó áron el is tudom majd adni. Ilyenkor csak azt tudom tanácsolni, elő az excelt és hajrá, lássuk meg, hogy valójában meddig ér a takarónk, mennyit fogod használni, mennyit kell idő közben rákölteni, mi van, ha összetörik és érdemes-e mellette ilyen kérdéseken matekozni. Bennem ilyenkor újra és újra felmerül, hogy tényleg szükséges-e ennyi pénznek autóban „állnia”? Az értékvesztés témaköréről korábban itt írtam. És ha esetleg tudat alatt ez is felmerülhet, a második autót se a szomszédnak vedd! 😉

4. Olyan kell, ami „nem romlik el”, akkor is, ha irreálisan túl van árazva a híre miatt?

Ha már úgy is kiadunk egy csomó pénzt, nem ördögtől való, ha olyasmit veszel, amiben bizalmad van. Ugyanakkor nem árt tudatosítani, hogy mindennek ára van. Használt autók esetében ez úgy néz ki, hogy egy megvigyázott, karbantartott autó akár egy problémásabb típusból is jó vétel tud lenni, ha figyelembe vesszük, hogy az ára egyrészt a híre miatt kissé nyomott, másrészt az évek során tett anyagi ráfordítás úgy sem tud teljes mértékben megnyilvánulni az eladási árban. Kisarkítva ez gyakran abban nyilvánul meg, hogy egy megkímélt rossz hírű típust gombokért dobnak utánad, míg egy „nem romlik el” típusért akkor is szemérmetlen összeget kérnek, ha utoljára 10 éve az utolsó garanciális szerviznél látott friss olajat (mert ugye ezekkel nem kell csinálni semmit…).

5. Nézd meg, próbáld ki!

Hiába zeng a szaksajtó és a legjobb barátod is ódákat egy autóról, ha neked valami mégsem adja ki benne, nem leszel vele elégedett, akkor sem, ha a környezetedben mindenki elismeréssel adózik neked a bölcs döntésedért. Ezért tehát, ha nincs közvetlen tapasztalatod a kiszemelt típusról, ne sajnáld rá az időt, nézd meg, próbáld bele a gyereküléseket, tedd be hátra a babakocsit, biciklit stb., majd vidd el próbaútra, hogy megtapasztald, milyen lehet valóban együtt élni vele. Bárki segítsen is neked a döntésben, a saját preferenciáidat a legjobban te látod át, ezt a kört tehát érdemben senki sem tudja neked megspórolni.

     Bónusz track: Ha a vágyott típust nem engedheted meg magadnak

Szükséged van autóra, de a kiszemelt típus megvásárlását nem bírja el a költségvetés? Személy szerint óva intek mindenkit attól, hogy autóra kölcsönt, hitelt vegyen fel, akár piaci, akár családi/baráti alapon. Az esetek túlnyomó többségében kínálkozik olcsóbb, költséghatékonyabb megoldás, ha sikerül letenned a túlzott igényeidet és hajlandó vagy szakértői segítséget is igénybe venni a nagy lyukrafutások elkerülésére.

Összességében az tehát a helyzet, hogy a tervezés az autóvásárlás esetében is fontos és kikerülhetetlen lépés, ami nagyban meghatározza az adott projekt sikerességét. Ne sajnáld rá az időt és az energiát. Remélem, a fenti szempontok alkalmazása közelebb visz a jó megoldáshoz.

Ha szívesen bíznád szakértőre az autóvásárlást, vagy szimplán segítségre van szükséged, kattints ide!

- Kéne egy családi autó, ami megbízható, de nem jön szembe minden sarkon…

- Rendben.

- Ja meg jó lenne, ha hatszemélyes lenne, de azért elboldogulna a belvárosban is…

- Ok.

- De lehetőleg ne kerüljön többe 2 milliónál. Megoldható?

- Persze. Megfognád kérlek a söröm egy pillanatra? Ha már így beszélgetünk, VTEC motort nem szeretnél bele esetleg?

- Csak ha nem probléma…

- Dehogy!

Úgy tűnik, mostanában autós fronton is üldöz engem ez a nagycsaládos miliő. Ez annak ellenére is így van, hogy ennek a konkrét autónak a vásárlását éppen nem egy sokadik gyermek érkezése, hanem az elképesztő variálhatóság, a megbízhatóság és az időnként jól jövő 6. ülőhely megléte motiválta.

A Honda FR-V egy olyan mára letűnt típus, melynek létezéséről a többségi autós társadalom egyáltalán nem is tud, aki valamilyen oknál fogva mégis beleszalad egy ilyenbe, rendszerint ódákat zeng róla. Tesztünk alanya azonban nem csak ezért lehet érdekes. Olyan autóról van szó ugyanis, amely tizenéves korában érkezett hozzánk Németországból, amely a hazai közvélekedésben – nem is teljesen alaptalanul – a téli sózás és az ennek következtében brutálisan rohadó japán futóművek és padlólemezek süllyesztője. Ez az autó azonban ékes példája annak, hogy ha egy autóra kint is és itthon is vigyáztak, időnként alulról is lemosták, nem tárolták füvön, sárban stb., nincs igazán mitől rettegni (Rendezői megjegyzés: ezeket azért ebben a korban ne a kínálat alján keressük).

Az autó állapotát nézve remekül visszaköszön az a hozzáállás, amivel a japánok a kétezres évek elején álltak a termékeik előállításához. A jövőre nagykorú autón a városi közlekedéssel járó karcokon, apró horzsolásokon, valamint a kezelőszervek műanyagjainak szolid kopásán (meg persze a mára igencsak meghaladott belső dizájnon) felül szinte semmi sem mutatja az idő kegyetlen múlását. A kormány, a váltó, a fékek mintaszerűen pontosan működnek, menet közbeni rendellenes futóműzajok nincsenek, az egész gépezet mozgása feszes és bizalmat keltő. A motor halkan és kulturáltan jár, az összes elektronikus és mechanikus extra tökéletesen működik. És ezek alapján azt kell mondjam, hogy azok a pofonok, amelyeket Szoicsiró Honda, a vállalat korábbi elnöke állítólag rendszeresen kiosztott alkalmazottai között, bizony a termékek szempontjából kétségtelenül elérték céljukat.

Az FR-V belül is tipikusan hozza a korabeli japán autók jellegzetességeit. Tartós, sötét műanyagok, igényes plüss kárpitok (mai szemmel szinte pazarló kárpitozottság), érzelemmentesség és pontosan, egyformán kattanó ergonomikus kezelőszervek. Az egész utasteret áthatja az átgondoltság és a tartósság érzete. Ha korábban a kortárs Corolla Versoról azt írtam, hiányoznak e belőle azok a variálhatósági kunsztok, amik eladhatóvá teszik annak francia konkurenseit, nos az FR-V-nek egyáltalán nincs ezen a téren szégyenkezni valója. Szerintem ugyanis elég nehéz lenne egységnyi területen ennél „több autót” vásárolni bármelyik márkából is. Az autó kompakt, rövidke, ám széles felépítése, valamint a két középső ülés tág határok közötti toligálhatósága ugyanis öt utas szállítását is lehetővé teszi. Természetesen itt elsősorban nem kosárlabdacsapatokra gondolok, de hat átlagos méretű felnőtt tűrhetően el tud jutni közepes távolságokra is, vagy szükség esetén akár 4 gyermek is utazhat benne a szülők kíséretében. Az első sor középső ülése, amikor éppen nincs használatban, széles, kényelmes, rakodórekeszt és pohártartókat is integráló könyöklőként funkcionál.

A hatszemélyességnek az az ára, hogy a sebváltó, amolyan Fiat Ducatosan felkerült a műszerfalra. Nekem kicsit túlzottan elöl és fent van, de legalább meglehetősen pontos. A kicsit repülőgépekre emlékeztető megoldással elhelyezett rögzítőfék pedig szintén a középkonzol tövéből kandikál ki. Előzetesen azt gondoltam, ez majd komoly megszokást igényel, de jelentem, nagyjából a harmadik beülésnél már készség szinten megy a használata. Ami viszont számomra nehezen értelmezhető ergonómiai öngól, az az ablakemelő panel elhelyezése. A vezető (én legalábbis biztosan) megszokásból mindig az ajtón kezd el kaparászni, ott azonban, mint az elmúlt 17 évben bármikor, most is csak a tükörállítás foglal helyet, mígnem rájön, hogy na, „vazz’” a műszerfalra tették a kormánytól balra, ráadásul kissé magasra és így félig takarásba. Nem valami jó megoldás, de legalább csak gyárit lehet belőle kapni horror áron, ha bekrepál (ebben az autóban szerencsére hibátlanul működik, erre is kiemelten figyeltünk). Ezzel nagyjából a végére is értünk a használhatósági malőrök listájának, mert a korabeli japán autóknál szinte mindig feltűnő komfort index hiányán kívül mást nem is nagyon tudnék itt említeni.

Az autó futása kifejezetten kellemes, minden közvetlen és feszes rajta. VTEC ide vagy oda azonban, a 140 lóerő készségesen, de korántsem sportosan mozgatja az autó másfél tonna körüli önsúlyát. Persze, mint minden négyhengeres szívó benzinest, ezt is forgatni kell, ha haladni szeretnénk. A váltó fokozatai jól hangoltak, és hála a 6. fokozatnak, 130-nál is csak 3300 körül forog a még akkor is halknak mondható erőforrás, ilyenkor inkább a gumik gördülési zaja és a szélzaj kerülnek előtérbe, de azok is még bőven elviselhető mértékben. A pályázásban jól jön a tempomat is, ami szintén megtalálható az autóban és hibátlanul működik. A német sprintmonitor adatai alapján ezzel az 1.8-as motorral és kézi váltóval az FR-V-k átlagfogyasztása 8,3 liter körül alakul, ami nem kevés, de nem is sok, ha a teljesítményre, a súlyra és a hatszemélyes jellegre gondolunk. Ennek a „mindenes” működésnek ez az ára. Akit zavar a fogyasztás, hosszú távokat megy és nem fél a dízeltől, az veheti a 2.2-es CTDi-t is, ami szintén egy kiforrott, jó motornak mondható, nyomatékával még hozzá is adhat valamelyest a vezetési élményhez.

Annak, hogy az FR-V meglehetősen ritka madár itthon, az egyik hátulütője az, hogy az alkatrész ellátottsága valamivel gyengébb, mint a gyakoribb konkurenseinek. Ez nem jelent semmi extrém problémát, de bizonyos alkatrészek áraiban azért meg tud nyilvánulni (lásd pl. ablakemelő panel, kézifék visszajelző). A típus kevés tipikusnak mondható hibája közé sorolható a klímakompresszor átlag feletti „csapágyasodási hajlama”, a főfékhenger és kormányszervo szivattyú meghibásodása, a hátsó futómű szilentblokkjainak elhasználódása (megnő a hátsó tengely terpesztése), valamint a fokozott rozsdásodási hajlam a hátsó sárvédőíveken, a küszöbök belső felén, az ajtók és a csomagtérfedél alján. Ezek megfelelő karbantartással és időben elvégzett alváz- és üregvédelemmel megfékezhetőek.

Jelen, mondhatni „fellelt” állapotában is elnézve ezt az autót, nem tudok magabiztosan válaszolni arra a kérdésre, hogy a most újonnan gyártott lényegesen okosabb, de bonyolultabb honfitársai is tudni fogják-e ezt a tartósságot több mint másfél évtized múlva. Fogadni mindenesetre sajnos biztosan nem mernék rá.

Ha szívesen bíznád szakértőre az autóvásárlást, vagy szimplán segítségre van szükséged, kattints ide!