A kérdés mondhatni örök dilemma autós körökben. Sokaknál nem egyszerűen elvek és szempontok ütközése, sokkal inkább vallásos meggyőződések összecsapása. Mindkét oldalnak vannak megdönthetetlennek tűnő érvei a saját álláspontja mellett, végső soron azonban ez is oda fut ki, hogy te magad mit gondolsz erről a kérdésről, mit szeretsz, mennyire vagy anyagilag eleresztve és mennyire érdekel az autózás világa.

Sokan vannak, akik sosem vacakolnának azzal, hogy más levetett „szennyesét” használják, keresgéljék a megfelelőt és bajlódjanak a fenntartásával, vagy éppen besokalltak a sok „szar használt” autótól. Megveszik az újat és használják a garancia lejártáig, majd vesznek egy másik újat. Mások elvből vagy éppen kényszerből minimál költségvetésből oldják meg az autózást. Ők keresik a gyöngyöt a sárban. Ha szerencséjük van és/vagy nagyon értenek hozzá, találnak is valamit, amivel sokáig tudnak relatíve gond nélkül autózni. Ha pedig probléma van, ők maguk vagy a szerelő haverjuk veszi kezelésbe a gépet olcsó alkatrésszel és csak a legszükségesebb esetekben. Megint mások megengedhetnék maguknak az újat is, de zavarja őket az értékvesztés és inkább egy alig használtat vesznek olcsóbban, melynek használati értéke még megközelíti az újakét. Mindhárom álláspont nézeteiben van igazság, ennek a cikknek sem az a célja, hogy pálcát törjön bármelyik felett, inkább támpontokat szeretnék adni a számotokra megfelelő döntés meghozásához. Végül de nem utolsó sorban van egy igen népes negyedik csoport, az átlag magyar használtautó-vásárló, aki nem kotorászik a párszáz ezres tételek között, új vagy alig használt autóra viszont nincs pénze.

Az autóvásárlás anyagi vonzatairól már korábban írtam, most csak bizonyos aspektusokat fogok kiemelni, amik kifejezetten a témához kívánkoznak.

Nézzük az új autós kasztot: Aki valóban megengedheti magának, hogy új autót vegyen és attól alszik jól, hogy így minimalizálta a meghibásodás esélyét, megdönthetetlen érvet nem tudok mondani, hogy „megtérítsem”. Rájuk mellesleg a piacnak is szüksége van, hiszen, ha senki sem vesz új autót, használt sem lesz, ahogy azt az elmúlt években tapasztalhattuk is. Valójában, ha úgy tetszik, ők látják el munícióval a vásárlók másik három csoportját is. Olyan is van, aki 15-20 évente vesz új autót, mert így érzi jól vagy biztonságban magát. Annak pedig, aki esetleg az utókor számára szeretne „elmenteni” egy-egy ritkább vagy érdekesebb darabot, szintén ajánlható az új autó vásárlása, amennyiben megengedheti magának. Amit azonban érdemes ennél a csoportnál mérlegelni, hogy az első használati hónapok-évek brutális értékvesztése miatt az új autó szinte sosem lesz jó befektetés. Kivételként említhetném az elmúlt évek autóhiányát, amikor egy-egy típusért alig használtan is többet tudtak elkérni, mint egy újért. Ezt azonban még mindig nem tekinteném állandó igazságnak. Másik kivétel volt a közelmúltig még igénybe vehető nagycsaládos autóvásárlási támogatás, ahol jó befektetésnek számított egy-egy új autó megvásárlása, ha valóban volt rá keret a családban. Érdekes és elgondolkodtató adat azonban, hogy az új autók értékvesztése napjainkban 3 év (és 50 000 km) alatt típustól függően 28 és 71(!)% között változik. Itt érdemes megfontolni azt a kérdést, hogy hogy jár az, aki új helyett azonos típusból vesz egy hároméves példányt az árkülönbséget pedig befekteti mondjuk biztonságosnak tekinthető állampapírba. Itt rendszerint súlyos milliókról beszélünk, amire már szemmel is jól látható kamatot kaphatunk a használat évei alatt.

Jöjjön a másik csapat, a "minimál" autósok: Kétségtelen, hogy ők oldják meg legkevesebb pénzből az autózást, már ami a szó szoros értelemben vett pénzügyi kiadásokat illeti. Időben, energiában, kényelmetlenségekben azonban ők kínlódnak vele a legtöbbet. Rendkívül nehéz a pár százezres árkategóriában olyan autót találni, ami többé-kevésbé üzembiztos, biztonságos, relatíve kényelmes és képes tartani a tempót a forgalommal, ráadásul technikailag sem feltétlenül tekinthető őskövületnek. A maga nemében ez igazi művészet. Az idő- és energia befektetés azonban itt korántsem ér véget a vásárlással. Az ilyen autók kiemelt figyelmet és törődést követelnek fenntartóiktól. Rendszerint még a jobbakkal is mindig van valami apróság, az pedig, hogy esztétikailag is kinézzen valahogy és mondjuk minden kényelmi extra működjön rajta, szinte elvárhatatlan. Sajnos ebben az árkategóriában már az utasbiztonság is egy alapvetően megfontolandó szempont, mert a koruknál vagy állapotuknál fogva ebbe a kategóriába eső autók ezen a téren nem kecsegtetnek sok jóval. Itt az az elsődleges szempont, hogy elvigyen A-ból B-be, menjen át valahogy a következő műszaki vizsgán és lehetőleg ne essen be az eső, pláne a hó. Minden tiszteletem azé, aki kényszerből követi ezt az utat (vannak néhányan „vallásos” spórolók is, róluk itt most kevésbé ejtenék szót). Itt azt ajánlanám csak megfontolásra, hogy valóban szükséges-e számára a saját autó, egyáltalán szükséges-e annyit autóval közlekednie, nem tudja-e más módon megoldani a mobilizációját. Ezt végső soron mindenkinek magának kell eldöntenie. Természetesen szükség esetén ebben az esetben is érdemes lehet szakértő tanácsát kérni.

Nézzük a harmadik csapatot, akik pénzügyi tudatosságból vesznek (rendszerint) alig használt autót. Mivel autóbuzériám mellett magam is a pénzügyi tudatosság híve vagyok, elvi szinten az ő álláspontjukkal tudok leginkább azonosulni. Ezt persze az anyagiak is könnyen felül tudják írni. Azért itt fontos megemlíteni, hogy ez a műfaj lényegesen melósabb, mint az új autó vásárlás, tekintve, hogy ebben az alig használt kategóriában van a legszűkebb kínálat a piacon, érthető módon. Ebben a körben merülnek fel leggyakrabban a flottás autók és a külföldi, nálunk jómódúbb országok használt piacai, ahol még többen engedhetik meg maguknak a gyakori új autó vásárlást. Összességében egyáltalán nem lehetetlen ilyen autót kifogni, de rendszerint szakértői, kereskedői segítség szükséges hozzá, ami valamivel megnöveli a bekerülési költséget, ráadásul az sem ritka, hogy a megfelelő autó csak hónapok keresgélése után akad horogra.

Végül, de nem utolsósorban vizsgáljuk meg az átlag magyar használt autó vásárlót: Nem szorul rá, hogy egy laptop áráért vegyen autót, és rendszerint nem is saját maga szereli. Új autó viszont szóba sem jöhet, ha a reális anyagi lehetőségeit nézi. A használt autó piac túlnyomó része az ő szükségleteiket és igényeiket szolgálja ki. Nagyságrendileg 5 és 15 év közti autók igencsak sokféle állapotban. Itt aztán van minden a felpolírozott reménytelen hulladéktól kezdve a megóvott, „vazelinben tartott”, nyugdíjas vadászpilóták és szívsebészek fűtött garázsaiból kikerülő alkalmi vételekig. Ez az a csoport, amely talán leginkább alátámasztja a vásárlás előtti szakértői átnézetés és nem utolsó sorban a vásárlási tanácsadás létjogosultságát. A kínálat ezen része ugyanis az autózás legsűrűbb dzsungeléhez hasonlítható, melyben a „fajok” diverzitása is leginkább egy esőerdőhöz hasonlítható. Ezekkel a vételekkel lehet hatalmasat bukni és lehet hosszú, gondtalan éveken át is autózni a naplementébe.

A legjobb megoldás mindig az anyagi lehetőségeken és az egyéni preferenciákon múlik. Ezek alapján remélem, mindenki számára körvonalazódik, hogy melyik csoportot érzi igazán közel magához.

képek:

bing.com

egyéb külső források:

Pénzcentrum