Chevrolet Lacetti… Ízlelgessük egy kicsit és képzeljük el a következő helyzetet: Megbízást kapunk, hogy menjünk ki egy külföldi vendégért a repülőtérre, akit mondjuk George Zanettinek hívnak. Fogjuk a kis névtáblánkat és várjuk az érkezési oldalon a lelki szemeink előtt magas, hátra olajozott fekete hajú, halszálkás öltönyt viselő barátunkat. Ezzel szemben egyszer csak megjelenik egy koreai fazon egyénre szabott olasz öltönyben és enyhe német akcentussal beszélve az angolt bemutatkozik, hogy ő George Zanetti. Hasonló kozmopolita agymenés jön rám, ha a GM Korea ezen termékére gondolok, de természetesen csak eszmefuttatás szintjén, hiszen a Lacetti (vagy népszerűbb nevén a Lacsi) már közel húsz éve egész szép számban köztünk van, így korántsem kuriózum a magyar közönség számára.

A típus eredetileg a General Motors koreai divíziójában látta meg a napvilágot Daewoo Nubira néven. A motorjai nagyrészt az Opeltől származnak kisebb átalakításokkal (amelyek egyébként egyáltalán nem váltak kárára), míg a formatervet az ötajtós esetében Giorgetto Giugiaro, a szedán és a kombi esetében pedig a Pininfarina stúdió jegyzi. Előbbi egyébként utóbbiakhoz képest két évvel később került piacra, ezért is lehet, hogy más kezébe került a rajzeszköz.

Manapság egyre nehezebb 1 millió forint környékén épkézláb autót kapni, különösen olyat, amiben négyen-öten is viszonylag jól elférnek és megvásárlása után nem válik instant brutális pénztemetővé. A G Astra teljesen jogosan kerül ilyenkor a képbe, mint alapértelmezett minimál családi autó, de mi van akkor, ha valaki nem szeretne ennyire tucat autóba ülni vagy szimplán túl fapadosnak érzi a 2007 környéki egyenszürke kárpitos, hátul dobfékes, kívül is sok fekete (mostanra szürke) műanyaggal operáló Astra Classic-ot. Szerintem a Lacetti az ő autójuk. De hogyan muzsikál egy ilyen módfelett gyanús világpolgár a magyar autózás dzsungelében?

Lehet, hogy perverz vagyok, de nekem tetszik ez a forma. És ráadásul nem is az autós kultúrsznob énem mondatja ezt velem, mert e cikk megírásáig gőzöm sem volt róla, hogy ezt is Giugiaro-nál követték el. És bár Tomi, az autó tulajdonosa inkább parkolási és helytakarékossági szempontból választotta az ötajtóst, külcsín tekintetében szerintem mindenképpen jól döntött, különösen ezekkel a „fukszos”, de még éppen nem hivalkodó felnikkel (Aztán vigyázni rájuk a budapesti utakon!) és ezzel a gusztusos világosszürke plüss kárpittal. Ma már megmosolyogtató tény (szerintem eredetileg is az volt, de ízlés dolga), hogy készült belőlük nem is kevés úgynevezett WTCC Street Edition kivitel, amely ráadásul az 1.4-es alapmotorral is elérhető volt. Ez azt jelenti, hogy a teljesen alap gyári műszaki tartalomra rápakoltak egy nem túl diszkrét, a Homasita készletének mélyebb bugyrait idéző optikai tuning szettet. Marketing szempontból persze remekül ráéreztek a korszellemre, a baj vélhetően velem van, mert én sportosabbra csiszolt műszaki tartalom nélkül leginkább csak vizuális szennyezésnek tartom az ilyesmit.

Ami bizonyos szempontból kompromisszumnak tekinthető a tesztelt autó esetében, az éppen az 1.4-es 94 lóerős alapmotor. Az 1.6-os 109 lóerős csapásmérő egység nyilván autópályán könnyebben repíti ezt a karosszériát, ugyanakkor adózás és biztosítás szempontjából inkább ez a kedvezőbb választás, nem mellesleg az 1.6-os lényegesen ritkább is a piacon. Másfelől a legtöbb felhasználási módra az alapmotor is teljesen megfelelő. Ami azonban a Sprintmonitor adatai alapján mindkét motornak felróható, az a viszonylag magas, valamivel 8 liter feletti vegyes fogyasztás. Megítélésem szerint (pláne a vételárak figyelembevételével) ezzel együtt lehet élni, cserébe ezek a motorok valamivel kevésbé hajlamosak az olajfogyasztásra, mint az Opelekből jól ismert Ecotec testvéreik (és ugye a benzin, még mindig olcsóbb fajlagosan, mint a motorolaj 😊). Az 1.4-es motoroknál viszonylag gyakran előfordul az EGR szelep elkokszolódása, ami azonban az esetek többségében tisztítással és azt követően szívó benzinmotorhoz méltó gyakoribb pörgetéssel (igen, így egy kicsit többet fog fogyasztani) megoldódik.

Sokat gondolkodtam, mit írjak az autó menéséről, mert totálisan átlagos. Ha valakinek, aki már elég sokféle autót vezetett, azt mondod, hogy 1.4-es benzines kompakt a GM-től 2007-ből, akkor vélhetően éppen ez a vezetési élmény ugrik be neki. A kormánykerék kicsit túl nagy, de maga a kormányzás rendben van, a pedálok átlagosan, normálisan működnek a fék kissé túlszervózott, de bónuszként hátul is tárcsafékes, ami sokat segít a fékhatáson. Ami viszont a kategórián belül kicsit kilóg lefelé, az a sebváltó és különösen a kapcsolásérzet. Engem leginkább a ’90-es évek Renaultira emlékeztet, de még azokban is jóval több volt a „mechanika érzet”. Szóval, ez az a tipikus nyers tésztába mártott fakanál, ráadásul rendkívül hosszú úton is jár. Az áttételezése leginkább városi használathoz és országúti kirándulásokhoz jó, 130-nál már 3700 körül forog a motor. Apróság, de kicsit zavaró lehet, hogy az index még nem tudja azt a mai autókban már nagyrészt elérhető kényelmi funkciót, hogy kicsit megbillentve hármat villan, utána lekapcsol. Ez főleg autópályázásnál lehetne segítség, mert így minden irányjelzés után vissza is kell nyomni a kart alapállásba. Alapozó tanfolyam BMW-seknek? 😉

Az ülések igényes kinézetük és plüss kárpitjuk ellenére kissé puhák, de cserébe van magasság állítás, állítható deréktámasz(!) és középső tárolórekeszes könyöktámasz(!). Itt azért szerencsére kicsit beköszönt Amerika, hiszen a G Astrákhoz kb. csak a Homasitában lehet kapni valami igényes kamu karbon bevonatú borzalmat, itt meg gyárilag benne van a csomagban. A belső térkínálat a kategóriában teljesen megfelelő, a kárpitból a könyöklőkre is jutott egy kicsi. Az utastér műanyagai igénytelenek, fényesek és kopogósak, ami ilyen korban alig 90 ezer kilométeres futás mellett sem kedvez a zörejeknek, de még ez is tűrhető szinten maradt. A hideg motornál alapjáraton hallható zajok meleg motor mellett megszűnnek, még a hátsó rendszámkeret rögzítő műanyagjának rezonanciája is elhallgat (szerencsére). A kilátás viszont minden irányban elsőrangú az autóból. A világos belsővel együtt ez nagyon jót tesz a benne utazók közérzetének. A csomagtér a gyári adatok szerint 275 literes, ami egy kategóriával lejjebbi értéknek tűnik. Számomra ez az adat kissé fura, ugyanis volt C Corsám 260 literrel, aminél a Lacetti csomagtere lényegesen nagyobbnak érződik.

A futómű is teljesen átlagosnak mondható. Nagyon jól néz ki az autón a 16”-os alufelni, de a remek budapesti utakon a kelleténél egy kicsit jobban felüt velük a futómű. Lehet, hogy egy 15-ös jobb választás lenne rá. A szelepfedél tömítés – ami a Lacettik egyik jellemző típushibája – már ebben az autóban is megadta magát. Ennek orvoslása tokkal-vonóval kőkemény 11 ezer forintjába került a tulajdonosnak. Annak ellenére, hogy a gyártó hazai márkaképviselete idestova tíz éve megszűnt, a legtöbb fontos alkatrész zökkenőmentesen beszerezhető a típushoz. Az egyik olyan tétel, ami problémás, a hátsó híd, azonban ezen az autón jól láthatóan még jó pár évig nem lesz ezzel probléma, hiszen rozsda szempontjából is szinte kifogástalan állapotban van. Alább felsorolom néhány fontosabb alkatrész webshop listaárát, nincs nagy dráma….

Napjainkban a piacon az 1.4-es Lacettik ára kicsivel 300 ezer Ft felett indul, ezek azért elég kemények, de 700 ezer felett már vállalhatókat lehet kapni, a kínálat legteteje 1,3 millió Ft. Ez azt jelenti, hogy 1 millió körül már az igazán megkímélt példányokat mérik a későbbi évjáratokból (egészen 2011-ig gyártották). Ha létezik az autózásban és azon belül is az alsó-középkategóriában afféle globális minimum, akkor szerintem a Lacetti ezt tökéletesen hozza. A presztízse újkorában sem volt egetverő, ma már egyértelműen a nullához konvergál, ennek köszönhetően az ára is relatíve alacsony a használati értékéhez viszonyítva. Az alkatrészellátása még mindig stabil, ráadásul a szerelése sem egy nagy kaland. Ha valaki kis pénzből szeretne vagy éppen kényszerül autózni és nem vár élvezeti faktort, számára egy ilyen autó ideális választás lehet. Ha sikerül találni egy valóban megkímélt példányt, még hosszú-hosszú évekig hűséges társ lehet. A tesztelt autó minden bizonnyal az lesz.

Alkatrész árak: https://www.unixauto.hu/autoalkatresz

Fogyasztási adatok: https://www.spritmonitor.de/en/overview/10-Chevrolet/1070-Lacetti.html?fueltype=2&constyear_s=2006&constyear_e=2008&power_s=94&power_e=96&gearing=1&powerunit=2