Megkímélt, keveset futott autót olcsón. Ezt a délibábot üldözi a használtautó vásárlók túlnyomó többsége. Van egyáltalán ilyen autó a piacon? Ha hiba van a kréta körül, hol érhető tetten?
A termékek és szolgáltatások előállítását leíró úgynevezett termelési háromszög modell alapvetése szerint a jó, a gyors és az olcsó (munka) három dimenziója sosem teljesülhet egyszerre, mindig csak kettő valósulhat meg belőle. Ez a modell nagy általánosságban a művészettől az iparon át a szolgáltatásokig mindenütt megállja a helyét. Mi történik, ha a jó és a gyors kifejezések helyére a megkímélt, keveset futott szavak kerülnek? Nos, tömören napvilágra kerül a realitás…
Azt az összefüggést, miszerint amelyik autó megkímélt, az relatíve általában nem olcsó viszonylag egyszerű belátni. A megkíméltség azonban egy igen összetett kérdés ebben a témakörben. A piacnak alapvetően jól számszerűsíthető árképző tényezőkre van szüksége. Erre a célra rögtön adja is magát elsősorban a futásteljesítmény, másodsorban a kor vagy az évjárat. Szemfülesebbeknek ez utóbbit olvasva már könnyen lehet, hogy villog is az „ALARM” felirat a fejében, tudván a leckét, miszerint „Nem évjáratot veszünk, hanem állapotot”. Mindenesetre, ha górcső alá vesszük a kínálati árakat egy-egy adott autótípus esetében azt találjuk, hogy az árak valamennyire az évjárattal, de még inkább a futásteljesítménnyel korrelálnak.
Üzleti szempontból itt már látjuk is jönni a jó öreg kilométeróra tekergetést, mint a morálisan ingoványos kereskedők aranytojást tojó tyúkját. Mivel az utóbbi években ez már egyre inkább bekerült a köztudatba ráadásul bűncselekménynek minősül, a leleményesebbje új módszert talált a számláló manipulálására, egy kis ketyere alkalmazásával, amely az autó computeréhez való beérkezés előtt képes manipulálni, konkrétan például előre megadott arányban csökkenteni a rögzítésre kerülő lefutott kilométerek számát. Eladás előtt a kis mocsadékot nyomtalanul eltüntetik, így lényegében lehetetlenné válik a dolog lenyomozása. Bravo… A lényeg tehát, hogy bár a futásteljesítmény a legmeghatározóbb árképző tényező, nem feledkezhetünk meg az autó valós állapotáról, aminél rögtön meg is érkezünk oda, hogy nagyon nem mindegy, hogy még ha valós is az adott kilométerfutás, az milyen használati körülmények között történt. A piac ráadásul sosem áraz objektíven. Van, aki csillagászati árat kér egy romért, csak azért, mert az övé, más meg nincs tudatában a megkímélt autója valós értékének. Sajnos azonban egyértelműen ők vannak kevesebben.
Eltekintve tehát a kilométerórával való genyózás válogatott intrikáitól, az élesebb szeműeknek feltűnhet, hogy milyen sok autót hirdetnek nagyságrendileg 99 000 vagy még inkább 199 000 futott kilométerrel. Minden eladói jóhiszeműséget feltételezve is tartsuk szem előtt azt a tényt, hogy a legtöbb autó akkor kerül eladó sorba, amikor a tulajdonosa már valamiért nem akar rá több pénzt költeni. Ez a pont pedig gyakran közvetlenül az úgynevezett nagyszervizek esedékessége előtt következik be. A nagyszerviz annyiban különbözik a rendszeres, olajcserés, átnézéses szervizeléstől, hogy ilyenkor rendszerint megtörténik (szíjas vezérlés esetén) a vezérlés cseréje, valamint az üzemanyag szűrő és a gyújtógyertyák cseréje is, természetesen az egyéb, elöregedett, funkcióját már nem betöltő alkatrészekkel együtt. Ez pedig már önmagában is általában hatjegyű kiadást jelent még az olcsóbb autók esetében is. Egy átlagos autóban (átlagos felhasználás mellett) a következőképpen alakul a költségesebb kopó-fogyó alkatrészek csereperiódusa:
A táblázatból érzékelhető, hogy a nagyobb költségek ökölszabály szerint 100 000 és még inkább 200 000 km környékén gyülekeznek, ami a dízelekre különösen igaz. Nem meglepő tehát, hogy az átlag felhasználó gyakran ezek közeledtével dönt úgy, hogy inkább egy másik/újabb autóra költi ezeknek a javításoknak az árát, jó esetben még mielőtt a fenti alkatrészek komolyabb hibajelenséget produkálnának vagy teljesen széthullanának, azon nyomban csökkentve a kocsi használati értékével együtt annak piaci értékét is. Természetesen van olyan lelkiismeretes tulaj, aki eladás előtt ezeket megcsináltatja az autón, de azért ez elég ritka, hiszen anyagilag nem ez a legelőnyösebb döntés.
Ebből a szempontból tehát érthető, hogy a piac is nagyrészt futásteljesítmény alapján áraz. A helyzet azonban a valóságban ennél komplikáltabb. Az alkatrészek élettartama ugyanis nagyban függ a felhasználás módjától, jellegétől. Ez pedig érdekes jelenségeket tud produkálni. A fent felsorolt alkatrészek sokkal gyorsabban amortizálódnak egy olyan autóban, ami éves szinten ugyan csak 5000 km-t megy, azt viszont túlnyomó részt városban teszi pár kilométeres utakon, lényegében végig hidegüzemben. A hidegüzem során a motor és a hozzá kapcsolódó alkatrészek nem érik el az üzemi hőmérsékletet, nem épül fel rendesen az olajnyomás, nincs elégséges kenés, ami a mozgó alkatrészek fokozott kopásához és gyakran kokszosodáshoz vezet. Ha az alacsony kilométerfutás inkább sok, akár hónapokig-évekig tartó állás miatt alakult ki, az leginkább a futómű, a fékek, valamint a kenetlenül maradó tömítések elöregedéséhez vezet. Ha egy autó sokat állt, rengeteget számít, hogy hogyan lett leállítva (felbakolás, folyadékok kezelése, takarás stb.). Mindez arra világít rá, hogy egy feltűnően keveset futott autó sem feltétlenül remek vétel, még akkor sem, ha nem is adják nagyon drágán. Mindennek megvan tehát az oka, objektív piaci árazás esetén ez a kategória lehetne a keveset futott, olcsó autó kategóriája. Ennek ellenére a feltűnően keveset futott példányok szinte kivétel nélkül csillagászati árakon kerülnek meghirdetésre. Érdemes tehát résen lenni és alaposan átnézni, átnézetni ezeket is.
Ezzel szemben, ha egy autó évi 20 - 30 000 km-t megy, de túlnyomó részt autópályán, akkor az egyenletes motorfordulatszám, a megfelelő hőmérsékleti, kenési, nyomásviszonyok miatt a motor így is kevésbé kopik, mint az előző esetben, hasonlóan a fékekhez és a kuplunghoz, hiszen azokat egy városi üzemnél sokkal kevésbé használjuk autópályán. Így egy számláló alapján botrányosan sokat futott autó is lehet jó vagy jobb vétel, különösen annak tudatában, hogy a magas futást a piac szinte törvényszerűen alacsonyabb árra értékeli. Íme tehát a technikailag megkímélt, olcsó autó kategóriája. Ezeknél a gumik, a klímahűtő és az orr rész fényezése tud feltűnően ramaty állapotban lenni. Extrém nagy futás mellett azért érdemes megjegyezni, hogy azt sem csak autópályán tudja „összeszedni” az adott autó, elég csak a főváros útjait rovó taxikra gondolni. Mivel egyébként a taxikat, mint munkaeszközöket általában rendesen és rendszeresen karbantartják tulajdonosaik, minimál költségvetés esetén ilyen is lehet elfogadható vétel, de itt mindenképpen érdemes azzal számolni, hogy az autó a lelkiismeretes karbantartás ellenére is minden bizonnyal élettartamának vége felé jár, hiszen a mai autókat sajnos általában maximum 300 000 kilométeres élettartamra gyártják, a piacon feltűnő (nem tekert órás) taxik pedig ezen rendszerint bőven túl vannak már.
Elértünk tehát a harmadik kategóriánkhoz, a keveset futott, megkímélt autókhoz. Ezek egyik fontos ismertető jele rendszerint az, hogy nem olcsók. Sőt, általában kifejezetten a kínálat tetején foglalnak helyet, nem véletlenül. Ha ilyet szeretnénk, az minden bizonnyal zsebbe nyúlós lesz. Itt is fontos azonban megemlíteni, hogy nem feltétlenül jó taktika a piacon aktuálisan legdrágább példányt látatlanban megvenni az adott autóból, hiszen az eladó egyáltalán nem biztos, hogy tisztában van annak valós állapotával. Az átnézés tehát célszerűen itt sem spórolható meg, különösen annak tudatában, hogy egy relatíve nagyobb összeg kiadásáról döntünk.
A kilométeróra kérdésköréhez visszacsatolva, a fentiekből az is kitűnhet, hogy a magasabb árazás ellenére nem biztos, hogy jobban jársz egy 190 ezret futott autóval, mint egy urambocsá’ 250 ezret futottal, ha utóbbiban már egy sor fontos és drága alkatrészt kicseréltek. Ami jó hír lehet, hogy ezek költsége, különösen idősebb, alacsonyabb értékű autók esetében már nem igazán tud az árba beépülni.
A fentiek tanulsága lehet tehát többek közt az is, hogy a használtautó vásárlás során jól tesszük, ha törekszünk az ismert előéletű példányok felkutatására és a valós állapot felderítésére. Ha így járunk el, jó eséllyel tudunk olyan döntést hozni, amit később sem bánunk meg.
Képek:
AutoScout
https://clark.com/cars/guy-newmarks-secrets-for-putting-1-million/
