Bevallom, sokáig nem bírtam elviselni ezt a formavilágot. 1999-et írtunk, amikor a Focus 1. generációja megjelent, és én akkor a négyes Golfnak szurkoltam. Átgondolt volt és letisztult, jó minőségérzettel. A G Astrának meg vélhetően nem láttam minden sajtófotóját, mert már valahol a beltérről készített első képek egyikénél elaludtam. Ebbe a környezetbe érkezett meg az egyes fóka teljesen új névvel és dizájn filozófiával váltva a kompakt kategóriában évtizedeken át megkerülhetetlen, ám addigra kissé elfáradt Escortot. Nekem elsősorban a csapott hátú példányok hátuljának látványától volt heveny “WTF?” érzésem, amit aztán a sedan farával még kicsit sikerült überelni, a műszerfal első ránézésre random a semmibe futó vonalai pedig kifejezetten irritálták a 90-es évek formavilágához szokott szememet. Emlékszem, akkoriban sűrű fejcsóválás közepette olvastam azokat az egyébként számomra hitelesnek tartott szakújságírók tollából kipattant összehasonlító teszteket, melyeken a Focus rendre hülyére verte konkurenseit. De hová tettétek a szemeteket? - tettem fel gyakran a kérdést magamban.
Az imént megfogalmazott sarkos véleményem azért vélhetően nem volt teljesen egyedi a típust illetően. Ezt mi sem jelzi jobban, minthogy az mk2-es Focus tervezésénél a Ford minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy nem csak az Opelnél képesek dögunalmas kompakt gépjárművek tervezésére. De ez már egy másik történet, térjünk is vissza tesztünk alanyára a Focus mk1-re, amely úgy tűnik, egy apróságot (?) leszámítva kiállta az idő próbáját.
Csak a kompakt kombik piacára szűkítve a kört (vagy inkább a fókuszt :)) a Golf IV kombi - vélhetően az akkor elszállni kezdő árcédulája és több szempontból “dísz kombi” jellege miatt - a hazai és úgy en bloc a kelet-európai piacon nem sok vizet zavart, ezzel lényegében átadva a helyet az akkor még minőségi problémáit bányadömpernyi raktérrel kompenzálni igyekvő I-es Octaviának. Amíg legfőbb konkurensét, a G Astra caravant festőlétrák alatt görnyedve “kék multi” füstbe burkolózva gyűjtőnevén a fene eszi meg (egyébként már a H Astra is bőven készül átvenni a stafétát), addig Focus barátunkat egyértelműen a vas-oxid. És a rozsdának ez a furcsa vonzalma a típus iránt rendszerint olyan mértékű, hogy ezzel itt akár le is zárhatnánk a cikket, mondván, nincs épkézláb családi kombi 1 millió forint (és futott kilométer) alatt, azonban a fenének és a rozsdának van egy olyan sajátos tulajdonsága, hogy azon példányok árát is Dugovics Titusz módjára rántja a mélybe magával, amelyeket ez az átok valami csoda folytán elkerült (mondván valószínűleg: “ami késik, nem múlik”). Esetünkben ez konkrétan azt jelenti, hogy a piacon a legjobb állapotú 1-es Focusok ára is alulról súrolja az 1 millió forintot. Mi van tehát akkor, ha adott egy immáron nagykorú, ám megkímélt többé-kevésbé rozsdamentes szívó benzines fóka kombi, amely még idejében megkapta a hőn áhított alvázvédelmet? Tartósteszt lévén ez most valamivel hosszabb lesz a tőlem megszokott formátumnál, tehát érdemes kétnapi hideg élelemmel készülni 😊
Menet közben az első, ami feltűnik, hogy ezt az autót alapvetően jó vezetni. A kormány kissé alul szervózott, talán éppen emiatt is pontos, közvetlen. A váltó szintén viszonylag pontos és rövid utakon jár. A kategóriatársakhoz képest kissé magas üléspozíció talán kis megszokást igényel, de mivel a kormány 4 irányban állítható és az ülés magassága is - igaz, szűkös keretek között - módosítható, kis szerencsétlenkedés után végül magunkra tudjuk állítani.
A típus egyik komoly erénye a korát jóval megelőző, igényes, hátsó multilink futómű, amely jelentős részben felelős a kategóriában kiemelkedő vezetési élményért, ilyen korban ugyanakkor számolni kell vele, hogy a futómű felújítása vagy egyes alkatrészek cseréje a vártnál borsosabb lehet.
Nagyrészt a váltó áttételezésének köszönhetően az egyes Focus ezzel az 1.6-os 101 lóerős szívó benzinmotorral városban kissé torkosabb (fogyasztása elérheti a 9 litert), mint mondjuk egy 1.6-os G Astra. Ezt azonban nem bánják azok a tulajdonosok, akik többet autópályáznak, ugyanis a magasabb városi fogyasztásért cserébe pályán 130-nál csak 3500-at forog a motor, aminek köszönhetően 7 l alatti fogyasztással lehet járni az autóval és a fejünk sem fájdul meg a motor üvöltésétől. Az autó vegyes fogyasztása kis városi dominanciával nálam a gyár által megadott érték felett egy literrel 7,8 l körül alakult, hozzáteszem, rendszerint nem a gázpedál alatt tárolom a tojást a reggeli rántottához…
Ennyi év után az utastér műanyagai, elsősorban a csomagtér környékén már elkezdenek zörögni, ugyanakkor a műszerfalon használt relative puha anyagok nagyon jól állják a sarat, mállásnak, elszíneződésnek nyoma sincs. Ez alól talán maga a kormánykerék (a tesztautóban sima, bőrözetlen műanyag kormány és váltógomb volt) képez kivételt, azt gyorsabban rágja az idő vasfoga, a váltógomb igénytelen kemény fekete műanyagját azonban még a kopás szele sem érintette meg 18 év és közel 190 ezer (bevallott) km alatt.
Az 1.6-os Zetec benzinmotor karaktere hagyományosnak mondható, alacsony fordulaton döglött, ha haladósra szeretnénk venni a figurát, forgatni kell, az ereje 3500-as fordulatszám körül érkezik meg. Nagy tűzijátékot persze felesleges várni tőle, de kitapasztalva a karakterét, kimondottan jól autózható. A négy tárcsafék is meggyőzően teszi a dolgát, ebben nagy segítség az autó csekélynek mondható 1100 kg körüli önsúlya is.
A motorra nem jellemzők a probléma hegyek, két tipikusnak mondható hibája azonban van. Az egyik a gyújtótrafó meghibásodása, a másik pedig az alapjárati szabályzó rosszalkodása. Utóbbi eleinte abban nyilvánul meg, hogy elsősorban működő klíma mellett az első megállások alkalmával a motor nem találja azonnal az alapjáratot, egy pillanatra leesik a fordulatszám, majd felkapja 1000 környékére és ezt a kört egy párszor megismétli, mielőtt beáll a megfelelő szintre. Ez a probléma az én autómat is érintette, mivel azonban az első néhány ilyen idegesítő megállás után a komputer megtanulja a saját alapjáratát, nem cseréltem ki a szabályzót annak ellenére sem, hogy pár tízezres tételről van szó. A klíma egyébként remekül dolgozik, hamar lehűti az utasteret és kellően csendes is. Az 1.6-os motor erejéből nem vesz el jelentős mértékben, az 1.4-es alap benzinmotor esetében erre már nem vennék mérget.
Költségek tekintetében az 1.6-os Focus fenntartása nem nagy dráma, ha a futóművet nem kell renoválni vagy éppen a rozsdával nem kell szélmalomharcot vívni. Négy év alatt a kopó alkatrészeket leszámítva egyedül a klímahűtő cseréje volt nagyobb tétel (szakszervizben 142.000 forint), mint kiderült, az is csak azért, mert a kavicsfelverődéstől kilukadt klímahűtő gyárilag egyben van a motor vízhűtőjével. Az alkatrész ára így egyben bőven 200.000 forint felett lenne. Esetünkben az lett a megoldás, hogy különálló egységekre cserélték a két hűtőt, ami azóta is tökéletesen működik, és lényegesen olcsóbb volt beszerezni.
A Focus kombi két gyerekkel remekül élhető családi autó. A belső tér mérete a megjelenéskori kategória átlagot hozza. Hátul a lábtér és a fejtér is elégséges, a kilátás jó a hátsó üléssorból is. Érdekesség, hogy bár az mk1 Focus esetében még nem volt gyárilag rendelhető ISOFIX rendszer az autóba, a rögzítő csavarok furatai már megtalálhatók a ráncfelvarrás utáni modellek esetében. Így darabonként 8-15 ezer forintért vásárolhatunk bele ISOFIX rögzítőket, melyeket a hátsó üléssor lehajtása után tudunk becsavarozni a helyére. Remekül működik, bár a rögzítő szemek minimálisan kilógnak az ülőlap és a háttámla találkozásánál. A hátsó üléssorban a helykínálat határait akkor kezdjük el érezni, amikor megpróbálunk három gyerekülést elhelyezni egymás mellé, vagy két gyerekülés mellé vagy közé egy felnőttet beültetni. Ehhez már nincs elegendő hely. Ha a három gyerekülés közül egy csak magasító, technikailag megoldható a három gyerek bekötése (kizárólag ISOFIX nélkül, mert a rögzítési pontok beljebb vannak, mint ahová ilyenkor a szélső üléseket ki kell tolnunk. Azt is érdemes hozzátenni, hogy ez a megoldás is csak nagyjából a kisiskolás kor elejéig működik, a hatéves fiam már csak szűkösen fért el vállban két teljes értékű gyerekülés között. Érdemes azonban hozzátenni, hogy nem kifejezetten nagycsaládos felhasználásra tervezett egyterűek kivételével ugyanebbe a három gyereküléses mutatványba felső középkategóriás kombiknak is rendre beletörik a bicskájuk, mert vagy túlzottan “kagylózottak” a hátsó ülések, és/vagy nincs elegendő hely a középső utas számára. A csomagtartó egyébként rolóig mérve 510 literes és remekül pakolható, alatta még pótkeréknek is van hely, akár teljes értékűnek is.
A hátsó üléssor osztottan és síkba dönthető, ami megint csak jó pont a praktikum szempontjából. A csomagtérrel kapcsolatban idegesítő, hogy a csomagtérajtó nem rendelkezik külön kilincscsel, hanem kizárólag egy műszerfali gomb megnyomásával vagy a kulcson lévő gomb megnyomásával nyitható (előbbi ráadásul eléggé hajlamos a meghibásodásra). Ezt a remek megoldást szerencsére a 2-es Focusban már nem látjuk visszaköszönni, azok már kaptak tisztességes csomagtér nyitó kilincset.
És akkor a sokat emlegetett dizájnról. Nos kétségtelen, hogy nem emiatt választottam a típust, inkább a jó vezethetőség, a G Astránál lényegesen jobb összeszerelési minőség és az ár-érték arány győzött meg. Emlékszem ugyanakkor egy ihletett pillanatra, amikor egy kora nyári estén lenéztem a panel 6. emeletéről a parkolóban álló éppen tisztára mosott ezüst fókára. A markánsra tervezett sárvédő íveken lendületesen tört meg a lemenő nap narancsos fénye és akkor hirtelen azt találtam mondani félhangosan: “Nem is rossz ez a forma”. Érdekes módon, szerintem félig felülnézetből adja ki igazán, a kombi esetében különösen. Persze, azért azóta sem szoktam kedvtelésből ilyeneket nézegetni, de rossz érzésem se lesz tőle, ha szembejön egy óvatlan pillanatban. A vas-oxid pedig, köszöni szépen, úgy tűnik, továbbra is elkerüli az autó karosszériáját.
Mindezt látva és tapasztalva azt gondolom, bár egyre nehezebb, továbbra sem lehetetlen kifogni rozsdamentes, megbízható, jó állapotú példányt az egyes Focusból. És ezek ára továbbra sem igazán megy 1 millió Ft fölé. Akinek fontos a vezethetőség és nem valami prémium csodából ül át extra igényekkel, nem fog csalódni egy ilyen autót megvásárolva. Csak nagyon füleljen, nem hall-e alattomos csámcsogást az autó alól…
