Live and Let Drive

Live and Let Drive

Megbízható, jól vezethető családi kombit 1 millió alatt?

Ford Focus 1.6 Turnier (2005) tartósteszt

2023. november 14. - Komjáthy Dénes

kep22.jpg

Bevallom, sokáig nem bírtam elviselni ezt a formavilágot. 1999-et írtunk, amikor a Focus 1. generációja megjelent, és én akkor a négyes Golfnak szurkoltam. Átgondolt volt és letisztult, jó minőségérzettel. A G Astrának meg vélhetően nem láttam minden sajtófotóját, mert már valahol a beltérről készített első képek egyikénél elaludtam. Ebbe a környezetbe érkezett meg az egyes fóka teljesen új névvel és dizájn filozófiával váltva a kompakt kategóriában évtizedeken át megkerülhetetlen, ám addigra kissé elfáradt Escortot. Nekem elsősorban a csapott hátú példányok hátuljának látványától volt heveny “WTF?” érzésem, amit aztán a sedan farával még kicsit sikerült überelni, a műszerfal első ránézésre random a semmibe futó vonalai pedig kifejezetten irritálták a 90-es évek formavilágához szokott szememet. Emlékszem, akkoriban sűrű fejcsóválás közepette olvastam azokat az egyébként számomra hitelesnek tartott szakújságírók tollából kipattant összehasonlító teszteket, melyeken a Focus rendre hülyére verte konkurenseit. De hová tettétek a szemeteket? - tettem fel gyakran a kérdést magamban.

kep23.jpg

Az imént megfogalmazott sarkos véleményem azért vélhetően nem volt teljesen egyedi a típust illetően. Ezt mi sem jelzi jobban, minthogy az mk2-es Focus tervezésénél a Ford minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy nem csak az Opelnél képesek dögunalmas kompakt gépjárművek tervezésére. De ez már egy másik történet, térjünk is vissza tesztünk alanyára a Focus mk1-re, amely úgy tűnik, egy apróságot (?) leszámítva kiállta az idő próbáját.

Csak a kompakt kombik piacára szűkítve a kört (vagy inkább a fókuszt :)) a Golf IV kombi - vélhetően az akkor elszállni kezdő árcédulája és több szempontból “dísz kombi” jellege miatt - a hazai és úgy en bloc a kelet-európai piacon nem sok vizet zavart, ezzel lényegében átadva a helyet az akkor még minőségi problémáit bányadömpernyi raktérrel kompenzálni igyekvő I-es Octaviának. Amíg legfőbb konkurensét, a G Astra caravant festőlétrák alatt görnyedve “kék multi” füstbe burkolózva gyűjtőnevén a fene eszi meg (egyébként már a H Astra is bőven készül átvenni a stafétát), addig Focus barátunkat egyértelműen a vas-oxid. És a rozsdának ez a furcsa vonzalma a típus iránt rendszerint olyan mértékű, hogy ezzel itt akár le is zárhatnánk a cikket, mondván, nincs épkézláb családi kombi 1 millió forint (és futott kilométer) alatt, azonban a fenének és a rozsdának van egy olyan sajátos tulajdonsága, hogy azon példányok árát is Dugovics Titusz módjára rántja a mélybe magával, amelyeket ez az átok valami csoda folytán elkerült (mondván valószínűleg: “ami késik, nem múlik”). Esetünkben ez konkrétan azt jelenti, hogy a piacon a legjobb állapotú 1-es Focusok ára is alulról súrolja az 1 millió forintot. Mi van tehát akkor, ha adott egy immáron nagykorú, ám megkímélt többé-kevésbé rozsdamentes szívó benzines fóka kombi, amely még idejében megkapta a hőn áhított alvázvédelmet? Tartósteszt lévén ez most valamivel hosszabb lesz a tőlem megszokott formátumnál, tehát érdemes kétnapi hideg élelemmel készülni 😊

Menet közben az első, ami feltűnik, hogy ezt az autót alapvetően jó vezetni. A kormány kissé alul szervózott, talán éppen emiatt is pontos, közvetlen. A váltó szintén viszonylag pontos és rövid utakon jár. A kategóriatársakhoz képest kissé magas üléspozíció talán kis megszokást igényel, de mivel a kormány 4 irányban állítható és az ülés magassága is - igaz, szűkös keretek között - módosítható, kis szerencsétlenkedés után végül magunkra tudjuk állítani.

kep24.jpg

A típus egyik komoly erénye a korát jóval megelőző, igényes, hátsó multilink futómű, amely jelentős részben felelős a kategóriában kiemelkedő vezetési élményért, ilyen korban ugyanakkor számolni kell vele, hogy a futómű felújítása vagy egyes alkatrészek cseréje a vártnál borsosabb lehet.

Nagyrészt a váltó áttételezésének köszönhetően az egyes Focus ezzel az 1.6-os 101 lóerős szívó benzinmotorral városban kissé torkosabb (fogyasztása elérheti a 9 litert), mint mondjuk egy 1.6-os G Astra. Ezt azonban nem bánják azok a tulajdonosok, akik többet autópályáznak, ugyanis a magasabb városi fogyasztásért cserébe pályán 130-nál csak 3500-at forog a motor, aminek köszönhetően 7 l alatti fogyasztással lehet járni az autóval és a fejünk sem fájdul meg a motor üvöltésétől. Az autó vegyes fogyasztása kis városi dominanciával nálam a gyár által megadott érték felett egy literrel 7,8 l körül alakult, hozzáteszem, rendszerint nem a gázpedál alatt tárolom a tojást a reggeli rántottához…

Ennyi év után az utastér műanyagai, elsősorban a csomagtér környékén már elkezdenek zörögni, ugyanakkor a műszerfalon használt relative puha anyagok nagyon jól állják a sarat, mállásnak, elszíneződésnek nyoma sincs. Ez alól talán maga a kormánykerék (a tesztautóban sima, bőrözetlen műanyag kormány és váltógomb volt) képez kivételt, azt gyorsabban rágja az idő vasfoga, a váltógomb igénytelen kemény fekete műanyagját azonban még a kopás szele sem érintette meg 18 év és közel 190 ezer (bevallott) km alatt.

Az 1.6-os Zetec benzinmotor karaktere hagyományosnak mondható, alacsony fordulaton döglött, ha haladósra szeretnénk venni a figurát, forgatni kell, az ereje 3500-as fordulatszám körül érkezik meg. Nagy tűzijátékot persze felesleges várni tőle, de kitapasztalva a karakterét, kimondottan jól autózható. A négy tárcsafék is meggyőzően teszi a dolgát, ebben nagy segítség az autó csekélynek mondható 1100 kg körüli önsúlya is.

kep25.jpg

A motorra nem jellemzők a probléma hegyek, két tipikusnak mondható hibája azonban van. Az egyik a gyújtótrafó meghibásodása, a másik pedig az alapjárati szabályzó rosszalkodása. Utóbbi eleinte abban nyilvánul meg, hogy elsősorban működő klíma mellett az első megállások alkalmával a motor nem találja azonnal az alapjáratot, egy pillanatra leesik a fordulatszám, majd felkapja 1000 környékére és ezt a kört egy párszor megismétli, mielőtt beáll a megfelelő szintre. Ez a probléma az én autómat is érintette, mivel azonban az első néhány ilyen idegesítő megállás után a komputer megtanulja a saját alapjáratát, nem cseréltem ki a szabályzót annak ellenére sem, hogy pár tízezres tételről van szó. A klíma egyébként remekül dolgozik, hamar lehűti az utasteret és kellően csendes is. Az 1.6-os motor erejéből nem vesz el jelentős mértékben, az 1.4-es alap benzinmotor esetében erre már nem vennék mérget.

Költségek tekintetében az 1.6-os Focus fenntartása nem nagy dráma, ha a futóművet nem kell renoválni vagy éppen a rozsdával nem kell szélmalomharcot vívni. Négy év alatt a kopó alkatrészeket leszámítva egyedül a klímahűtő cseréje volt nagyobb tétel (szakszervizben 142.000 forint), mint kiderült, az is csak azért, mert a kavicsfelverődéstől kilukadt klímahűtő gyárilag egyben van a motor vízhűtőjével. Az alkatrész ára így egyben bőven 200.000 forint felett lenne. Esetünkben az lett a megoldás, hogy különálló egységekre cserélték a két hűtőt, ami azóta is tökéletesen működik, és lényegesen olcsóbb volt beszerezni.

kep26.jpg

A Focus kombi két gyerekkel remekül élhető családi autó. A belső tér mérete a megjelenéskori kategória átlagot hozza. Hátul a lábtér és a fejtér is elégséges, a kilátás jó a hátsó üléssorból is. Érdekesség, hogy bár az mk1 Focus esetében még nem volt gyárilag rendelhető ISOFIX rendszer az autóba, a rögzítő csavarok furatai már megtalálhatók a ráncfelvarrás utáni modellek esetében. Így darabonként 8-15 ezer forintért vásárolhatunk bele ISOFIX rögzítőket, melyeket a hátsó üléssor lehajtása után tudunk becsavarozni a helyére. Remekül működik, bár a rögzítő szemek minimálisan kilógnak az ülőlap és a háttámla találkozásánál. A hátsó üléssorban a helykínálat határait akkor kezdjük el érezni, amikor megpróbálunk három gyerekülést elhelyezni egymás mellé, vagy két gyerekülés mellé vagy közé egy felnőttet beültetni. Ehhez már nincs elegendő hely. Ha a három gyerekülés közül egy csak magasító, technikailag megoldható a három gyerek bekötése (kizárólag ISOFIX nélkül, mert a rögzítési pontok beljebb vannak, mint ahová ilyenkor a szélső üléseket ki kell tolnunk. Azt is érdemes hozzátenni, hogy ez a megoldás is csak nagyjából a kisiskolás kor elejéig működik, a hatéves fiam már csak szűkösen fért el vállban két teljes értékű gyerekülés között. Érdemes azonban hozzátenni, hogy nem kifejezetten nagycsaládos felhasználásra tervezett egyterűek kivételével ugyanebbe a három gyereküléses mutatványba felső középkategóriás kombiknak is rendre beletörik a bicskájuk, mert vagy túlzottan “kagylózottak” a hátsó ülések, és/vagy nincs elegendő hely a középső utas számára. A csomagtartó egyébként rolóig mérve 510 literes és remekül pakolható, alatta még pótkeréknek is van hely, akár teljes értékűnek is.

kep27.jpg

A hátsó üléssor osztottan és síkba dönthető, ami megint csak jó pont a praktikum szempontjából. A csomagtérrel kapcsolatban idegesítő, hogy a csomagtérajtó nem rendelkezik külön kilincscsel, hanem kizárólag egy műszerfali gomb megnyomásával vagy a kulcson lévő gomb megnyomásával nyitható (előbbi ráadásul eléggé hajlamos a meghibásodásra). Ezt a remek megoldást szerencsére a 2-es Focusban már nem látjuk visszaköszönni, azok már kaptak tisztességes csomagtér nyitó kilincset.

És akkor a sokat emlegetett dizájnról. Nos kétségtelen, hogy nem emiatt választottam a típust, inkább a jó vezethetőség, a G Astránál lényegesen jobb összeszerelési minőség és az ár-érték arány győzött meg. Emlékszem ugyanakkor egy ihletett pillanatra, amikor egy kora nyári estén lenéztem a panel 6. emeletéről a parkolóban álló éppen tisztára mosott ezüst fókára. A markánsra tervezett sárvédő íveken lendületesen tört meg a lemenő nap narancsos fénye és akkor hirtelen azt találtam mondani félhangosan: “Nem is rossz ez a forma”. Érdekes módon, szerintem félig felülnézetből adja ki igazán, a kombi esetében különösen. Persze, azért azóta sem szoktam kedvtelésből ilyeneket nézegetni, de rossz érzésem se lesz tőle, ha szembejön egy óvatlan pillanatban. A vas-oxid pedig, köszöni szépen, úgy tűnik, továbbra is elkerüli az autó karosszériáját.

kep28.jpg

Mindezt látva és tapasztalva azt gondolom, bár egyre nehezebb, továbbra sem lehetetlen kifogni rozsdamentes, megbízható, jó állapotú példányt az egyes Focusból. És ezek ára továbbra sem igazán megy 1 millió Ft fölé. Akinek fontos a vezethetőség és nem valami prémium csodából ül át extra igényekkel, nem fog csalódni egy ilyen autót megvásárolva. Csak nagyon füleljen, nem hall-e alattomos csámcsogást az autó alól…

Magányszemélytől vagy kereskedőtől?

nepper.jpg

  1. Kereskedőtől ne vegyél, mert át fog verni!
  2. Kereskedőtől bizományból meg pláne ne…!
  3. A „bácsi autó” a tuti vétel!
  4. „Céges” autót ne vegyél, mert mind le van rúgva

Minden jól működő hazugság egy apró igazságtartalmon alapul. Ez azért kell, hogy egy sokak által ismert és átélt tapasztalati magot adjon, amiből kiindulva végrehajtható a „csúsztatás”, szárnyra kaphasson a tévinformáció, és tömegek fejében verhessen gyökeret anélkül, hogy komolyabb gyanú merülne fel annak igazságtartalmával kapcsolatban. A fent felsorolt mondatok is ebbe a kategóriába tartoznak. Mindegyik mélyén ott lapul egy valós pozitív vagy negatív tapasztalat, amit sokan mások is ismerősként üdvözölnek, amikor meghallják. Nézzük meg őket most tételesen:

  1. Kereskedőtől ne vegyél, mert át fog verni!

Nagyjából mindenkinek, aki került már közel autóvásárláshoz, vagy ha neki nem is, valamelyik közeli barátjának biztosan van egy kedvenc „getzinepperes” története. És kétségtelen, az autókereskedői társadalom a rendszerváltást követő évtizedekben komoly munkát fektetett ennek megágyazásába, szénné keresve magát lényegében hulladék nagy haszonnal történő értékesítésével. Akkor hol a hiba? Egyrészt ott, hogy szerencsére a tisztességes kereskedők frontján támadó piaci rést sokan igyekeznek kitölteni olyanok, akik komolyan veszik ezt a szakmát és elégedett ügyfelek sokaságával kívánják megkeresni a mindennapi betevőjüket. Másrészt állambácsi is hozott az elmúlt évtizedekben néhány olyan intézkedést, ami – ugyan gyakran kétes megítéléssel, de – a vásárlóknak igyekszik kedvezni. Értem ez alatt a kereskedőtől vásárolt használt autókra vonatkozó fokozott kellékszavatossági garanciát. Ennek lényege, hogy ha vásárlás után addig nem ismert hibát találunk a használt autón, ami miatt elállnánk a vásárlástól, árkompenzációt kérnénk vagy a kereskedővel fizettetnénk annak javíttatását, az első egy évben neki kell bizonyítania, hogy az általunk talált hiba az eladás pillanatában még nem állt fenn. Abban az esetben, ha az autót magánszemélytől vetted, fordított a helyzet, már az első évben is neked kell bizonyítanod, hogy igazad van. Itt azért a kereskedőtől vásárlás esetében is érdemes látni, hogy a valóságban ennek érvényesítése sok időt és pénzt emészthet fel a vevő részéről is, tehát nem érdemes egy kiégett féklámpa izzóval rögtön rárúgni az ajtót az eladóra. Ez a téma nagyjából a végtelenségig részletezhető lenne, de őszintén, ez nekem túl „jogi”, túl száraz és szerencsére sokan mások már megírták helyettem, így azt javaslom, ha mélyebben érdekel a téma, guglizz utána, nem fogsz csalódni.

Belefuthatsz tehát még ma is olyan kereskedőbe, aki át akar verni. Ugyanakkor érdemes figyelembe venni, hogy a kereskedő is pénzt ad az autóért, élhetünk tehát a gyanúperrel, hogy van fogalma az autó állapotáról és nem feltétlenül szeretné megkockáztatni, hogy szétpereljék őt egy felpolírozott roncs miatt, tehát még akár jó autót is árulhat, ami mellesleg rendszerint kívül-belül rendesen ki is van takarítva.

Másfelől, magán eladóknál sajnos gyakori a jelenség, hogy a delikvens nincs tisztában az autó valós állapotával és értékével, hiszen az az ő autója, minden hétvégén lemosta gépi mosóban és lelkiismeretesen cserélte benne a vaníliás wunderbaumot is, tehát biztos, hogy a legjobb vétel a piacon. A lényeg tehát, hogy szinte tök mindegy, kitől veszed, az autó állapota (és persze ehhez mérten az ára) kell legyen az elsődleges szempont.

_0b441c16-8588-4732-9bbc-021c56a3f843.jpg

  1. Kereskedőtől bizományból meg pláne ne…!

Az előző ponthoz szorosan kapcsolódó téma. Ha esetleg nem ismerős a bizományos értékesítés kifejezés, ez konyhanyelven annyit jelent, hogy a kereskedő úgy árulja az autót a magán eladó megbízásából, hogy az még az eladó nevén van, tehát valójában Pista bácsitól veszel autót, csak a kereskedő telepén áll a kocsi. Lényege, hogy ha így veszel autót, valójában jogilag magánszemélytől veszed, így nem érvényes a kereskedőkre vonatkozó szavatossági szabály. Ez a része az állításnak tehát igaz. De mi van, ha amúgy meg jó vétel a kocsi? Természetesen nem reprezentatív a dolog, de én életem eddigi legmegbízhatóbb autóját pont így vettem. És én ebben az esetben még azt az előnyét is élveztem a dolognak, hogy a kocsi kívül belül kifogástalanul ki volt takarítva. Ezt azért írom le külön, mert a tapasztalataim alapján a magán eladók erre annyira nem veszik a fáradságot és/vagy nincs is megfelelő eszközük vagy emberük ennek elvégzésére. Ettől még persze bárki nyugodtan megszívhat egy ilyen vásárlást, de ugyanúgy nem törvényszerű, mint a többi esetben. Itt is leginkább az érvényes, hogy az áru tényleges állapota a döntő.

  1. A „bácsi autó” a tuti vétel!

_5730f0e6-a566-43fa-9fa6-748f860d1369.jpg

Másik igen elterjedt sztereotípia. Röviden igaz lehet abban az esetben, ha a szóban forgó „papa” tud megfelelően vezetni, gondos, alapos ember, van elég pénze az autó fenntartására, nem teljesen analfabéta a műszaki dolgokhoz és az autójával is foglalkozott eleget azon kívül is, hogy minden tavasszal telibe szilikonozta az alig használtan vásárolt kínai téligumi szettet, mielőtt levitte a pincébe a pálinkafőző és a gázpalack mellé. Igen, vannak ilyen remek vételek, de ez sem tekinthető általános igazságnak. Aki nagyon bele van szerelmesedve ebbe az ábrándba, annak azt javaslom, járjon nyitott szemmel és tanulmányozza kicsit egy álmos szombat reggelen a szóban forgó „úrvezetői” célcsoport vezetési, közlekedési és járműkezelési szokásait valamelyik közeli bevásárlóközpont parkolójában, majd írja össze, hány olyat lát közülük, akinek „instant get” megvenné az autóját, ha éppen olyan típusra vadászna. Ugye, hogy ugye? 😉

  1. „Céges” autót ne vegyél, mert mind le van rúgva

_f9cb2f8e-45c1-4024-b654-3b36f95c29ef.jpg

Vannak természetesen ilyenek, de korántsem ez az általános. A flottás autókat ugyanis annak érdekében, hogy megfelelően használhatóak és később eladhatóak legyenek erre szakosodott cégek üzemeltetik és tartják karban. Ez nem jelenti azt, hogy amolyan jó bácsi autósan szeretgetik és takargatják, de a szükséges cseréket és karbantartásokat nagy valószínűséggel megkapják, ráadásul rendszerint dokumentáltan. Ettől még persze lehet, hogy a felhasználója türhő módon használta évekig, de ez egy alapos átnézés során jó eséllyel kiderül az árulkodó jelekből.

Már megint az a fránya állapot ugye… Egy-egy ilyen cikk végére tényleg nem nagyon kívánkozik más, minthogy ne zárjunk ki autót egyetlen adott tényező miatt, hanem ha tényleg jónak tűnik, informálódjunk telefonon vagy emailben és ha még mindig megvan a bizalom, menjünk és nézzük (vagy még inkább nézessük) át, próbáljuk ki az autót.

 

képek:

sony.fandom.com

wowwatchers.com

 

 

A legjobb autós filmjelenetek (szerintem)

Lazítás gyanánt összeválogattam egy csokorra valót néhány film általam jónak tartott autós jeleneteiből. A kapcsolódó filmek azért nem mindig képviselik a „szakma csúcsát”, de bőven van olyan is köztük, amelyik filmként is kiváló. A Fasztendfjuriösz széria csak véletlenül maradt ki. Ja, NEM! :D

A részleteket az alábbi linkeken külön is megnézhetitek:

Rush - Hajsza a győzelemért (Ron Howard, 2013, USA-GER-GB) https://www.youtube.com/watch?v=lk0xgCpoqR8

Blue Thunder – Kék villám (John Badham, 1983, USA) https://www.youtube.com/watch?v=dJcUCfTRkFI

James Bond – A Quantum Csendje – Quantum of Solace (Marc Foster, 2008, USA-GB) https://www.youtube.com/watch?v=GCBrb5h8knA

Heat – Szemtől szemben (Michael Mann, 1995, USA) https://www.youtube.com/watch?v=2YZ6E7hn45g

A szállító – The Transporter (Louis Leterrier, Corey Yuen, 2002, USA-FR) https://www.youtube.com/watch?v=h55L1O7Ba3I

Drive – Gázt (Nicolas Winding Refn, 2011, USA) https://www.youtube.com/watch?v=XRK_wPm_EkI

Shaker Run – Rázós futam (Bruce Morrison, 1985, NZ) https://www.youtube.com/watch?v=BNGXjMjne0A

https://www.youtube.com/watch?v=5jCIWNXHG8c

Miami Vice (Michael Mann, 2006, USA) https://www.youtube.com/watch?v=Nne2J4sv4rc

Ford vs Ferrari – Az aszfalt királyai (James Mangold, 2019, USA) https://www.youtube.com/watch?v=7R6g6zL6Ukg  Autóbuziknak az egész film kötelező darab

Bad Boys – Mire jók a rosszfiúk (Michael Bay, 1995, USA) https://www.youtube.com/watch?v=wLw-_LKRt60

Ronin (John Frankenheimer, 1998, USA) https://www.youtube.com/watch?v=MxxH0lZSYgU

Mennydörgés – Thunderbolt (ismertebb címén: Pik lik foh :D) (Gordon Chan, 1995, USA-HK) https://www.youtube.com/watch?v=-CIDOguPTqg

Gone in 60 seconds – Tolvajtempó (Dominic Sena, 2000, USA) https://www.youtube.com/watch?v=N8b2_YByEBU

A Pogány Madonna (Bujtor István, Mészáros Gyula, 1981, HU) https://www.youtube.com/watch?v=U9vm4xm4x2I&t=99s  Tudom, tudom, a Dögkeselyű is, de szerintem (mea maxima culpa) ez jobb…

James Bond – Nincs idő meghalni – No Time to Die (Cary Joji Fukunaga, 2021, USA-GB) https://www.youtube.com/watch?v=H4VK4vnWm1E

Piedone a zsaru – Piedone lo Sbirro (Steno, 1974, ITA-FRG) https://www.youtube.com/watch?v=_FD9mWtacqo

 

Újat vagy használtat?

_42d7ec28-0a3a-4de7-8911-e8f841358e2e.jpg

A kérdés mondhatni örök dilemma autós körökben. Sokaknál nem egyszerűen elvek és szempontok ütközése, sokkal inkább vallásos meggyőződések összecsapása. Mindkét oldalnak vannak megdönthetetlennek tűnő érvei a saját álláspontja mellett, végső soron azonban ez is oda fut ki, hogy te magad mit gondolsz erről a kérdésről, mit szeretsz, mennyire vagy anyagilag eleresztve és mennyire érdekel az autózás világa.

Sokan vannak, akik sosem vacakolnának azzal, hogy más levetett „szennyesét” használják, keresgéljék a megfelelőt és bajlódjanak a fenntartásával, vagy éppen besokalltak a sok „szar használt” autótól. Megveszik az újat és használják a garancia lejártáig, majd vesznek egy másik újat. Mások elvből vagy éppen kényszerből minimál költségvetésből oldják meg az autózást. Ők keresik a gyöngyöt a sárban. Ha szerencséjük van és/vagy nagyon értenek hozzá, találnak is valamit, amivel sokáig tudnak relatíve gond nélkül autózni. Ha pedig probléma van, ők maguk vagy a szerelő haverjuk veszi kezelésbe a gépet olcsó alkatrésszel és csak a legszükségesebb esetekben. Megint mások megengedhetnék maguknak az újat is, de zavarja őket az értékvesztés és inkább egy alig használtat vesznek olcsóbban, melynek használati értéke még megközelíti az újakét. Mindhárom álláspont nézeteiben van igazság, ennek a cikknek sem az a célja, hogy pálcát törjön bármelyik felett, inkább támpontokat szeretnék adni a számotokra megfelelő döntés meghozásához. Végül de nem utolsó sorban van egy igen népes negyedik csoport, az átlag magyar használtautó-vásárló, aki nem kotorászik a párszáz ezres tételek között, új vagy alig használt autóra viszont nincs pénze.

Az autóvásárlás anyagi vonzatairól már korábban írtam, most csak bizonyos aspektusokat fogok kiemelni, amik kifejezetten a témához kívánkoznak.

_e8c907fb-2527-4b08-bde1-6a5b67736984.jpg

Nézzük az új autós kasztot: Aki valóban megengedheti magának, hogy új autót vegyen és attól alszik jól, hogy így minimalizálta a meghibásodás esélyét, megdönthetetlen érvet nem tudok mondani, hogy „megtérítsem”. Rájuk mellesleg a piacnak is szüksége van, hiszen, ha senki sem vesz új autót, használt sem lesz, ahogy azt az elmúlt években tapasztalhattuk is. Valójában, ha úgy tetszik, ők látják el munícióval a vásárlók másik három csoportját is. Olyan is van, aki 15-20 évente vesz új autót, mert így érzi jól vagy biztonságban magát. Annak pedig, aki esetleg az utókor számára szeretne „elmenteni” egy-egy ritkább vagy érdekesebb darabot, szintén ajánlható az új autó vásárlása, amennyiben megengedheti magának. Amit azonban érdemes ennél a csoportnál mérlegelni, hogy az első használati hónapok-évek brutális értékvesztése miatt az új autó szinte sosem lesz jó befektetés. Kivételként említhetném az elmúlt évek autóhiányát, amikor egy-egy típusért alig használtan is többet tudtak elkérni, mint egy újért. Ezt azonban még mindig nem tekinteném állandó igazságnak. Másik kivétel volt a közelmúltig még igénybe vehető nagycsaládos autóvásárlási támogatás, ahol jó befektetésnek számított egy-egy új autó megvásárlása, ha valóban volt rá keret a családban. Érdekes és elgondolkodtató adat azonban, hogy az új autók értékvesztése napjainkban 3 év (és 50 000 km) alatt típustól függően 28 és 71(!)% között változik. Itt érdemes megfontolni azt a kérdést, hogy hogy jár az, aki új helyett azonos típusból vesz egy hároméves példányt az árkülönbséget pedig befekteti mondjuk biztonságosnak tekinthető állampapírba. Itt rendszerint súlyos milliókról beszélünk, amire már szemmel is jól látható kamatot kaphatunk a használat évei alatt.

_c241b693-4c4b-4cc6-82c4-928d5ffa2f79.jpg

Jöjjön a másik csapat, a "minimál" autósok: Kétségtelen, hogy ők oldják meg legkevesebb pénzből az autózást, már ami a szó szoros értelemben vett pénzügyi kiadásokat illeti. Időben, energiában, kényelmetlenségekben azonban ők kínlódnak vele a legtöbbet. Rendkívül nehéz a pár százezres árkategóriában olyan autót találni, ami többé-kevésbé üzembiztos, biztonságos, relatíve kényelmes és képes tartani a tempót a forgalommal, ráadásul technikailag sem feltétlenül tekinthető őskövületnek. A maga nemében ez igazi művészet. Az idő- és energia befektetés azonban itt korántsem ér véget a vásárlással. Az ilyen autók kiemelt figyelmet és törődést követelnek fenntartóiktól. Rendszerint még a jobbakkal is mindig van valami apróság, az pedig, hogy esztétikailag is kinézzen valahogy és mondjuk minden kényelmi extra működjön rajta, szinte elvárhatatlan. Sajnos ebben az árkategóriában már az utasbiztonság is egy alapvetően megfontolandó szempont, mert a koruknál vagy állapotuknál fogva ebbe a kategóriába eső autók ezen a téren nem kecsegtetnek sok jóval. Itt az az elsődleges szempont, hogy elvigyen A-ból B-be, menjen át valahogy a következő műszaki vizsgán és lehetőleg ne essen be az eső, pláne a hó. Minden tiszteletem azé, aki kényszerből követi ezt az utat (vannak néhányan „vallásos” spórolók is, róluk itt most kevésbé ejtenék szót). Itt azt ajánlanám csak megfontolásra, hogy valóban szükséges-e számára a saját autó, egyáltalán szükséges-e annyit autóval közlekednie, nem tudja-e más módon megoldani a mobilizációját. Ezt végső soron mindenkinek magának kell eldöntenie. Természetesen szükség esetén ebben az esetben is érdemes lehet szakértő tanácsát kérni.

_70e1a3db-6f75-4b40-ba5f-0f0954ea82e6.jpg

Nézzük a harmadik csapatot, akik pénzügyi tudatosságból vesznek (rendszerint) alig használt autót. Mivel autóbuzériám mellett magam is a pénzügyi tudatosság híve vagyok, elvi szinten az ő álláspontjukkal tudok leginkább azonosulni. Ezt persze az anyagiak is könnyen felül tudják írni. Azért itt fontos megemlíteni, hogy ez a műfaj lényegesen melósabb, mint az új autó vásárlás, tekintve, hogy ebben az alig használt kategóriában van a legszűkebb kínálat a piacon, érthető módon. Ebben a körben merülnek fel leggyakrabban a flottás autók és a külföldi, nálunk jómódúbb országok használt piacai, ahol még többen engedhetik meg maguknak a gyakori új autó vásárlást. Összességében egyáltalán nem lehetetlen ilyen autót kifogni, de rendszerint szakértői, kereskedői segítség szükséges hozzá, ami valamivel megnöveli a bekerülési költséget, ráadásul az sem ritka, hogy a megfelelő autó csak hónapok keresgélése után akad horogra.

Végül, de nem utolsósorban vizsgáljuk meg az átlag magyar használt autó vásárlót: Nem szorul rá, hogy egy laptop áráért vegyen autót, és rendszerint nem is saját maga szereli. Új autó viszont szóba sem jöhet, ha a reális anyagi lehetőségeit nézi. A használt autó piac túlnyomó része az ő szükségleteiket és igényeiket szolgálja ki. Nagyságrendileg 5 és 15 év közti autók igencsak sokféle állapotban. Itt aztán van minden a felpolírozott reménytelen hulladéktól kezdve a megóvott, „vazelinben tartott”, nyugdíjas vadászpilóták és szívsebészek fűtött garázsaiból kikerülő alkalmi vételekig. Ez az a csoport, amely talán leginkább alátámasztja a vásárlás előtti szakértői átnézetés és nem utolsó sorban a vásárlási tanácsadás létjogosultságát. A kínálat ezen része ugyanis az autózás legsűrűbb dzsungeléhez hasonlítható, melyben a „fajok” diverzitása is leginkább egy esőerdőhöz hasonlítható. Ezekkel a vételekkel lehet hatalmasat bukni és lehet hosszú, gondtalan éveken át is autózni a naplementébe.

A legjobb megoldás mindig az anyagi lehetőségeken és az egyéni preferenciákon múlik. Ezek alapján remélem, mindenki számára körvonalazódik, hogy melyik csoportot érzi igazán közel magához.

 

 

képek:

bing.com

 

egyéb külső források:

Pénzcentrum

Mit vegyek első autónak?

Az autóvásárlás anyagiakhoz való viszonyát az előzőekben kiveséztük. Ebben a körben azt nézzük meg, milyen szempontokat érdemes figyelembe venni az első autónk kiválasztása során.

Első autó vásárlása számos különböző élethelyzetben megeshet az emberrel. Van, aki nyugdíjas korában szerez jogosítványt, majd vesz saját autót. Ismerek olyat is, aki évtizedek óta vezet, elsősorban céges autókat, de az első saját autója megvásárlására csak a negyvenes évei közepén került sor. Olyan is van, akinél a gyerek(ek) érkezése váltja ki az autóvásárlási „ingert”. Alapvetően mindegyik élethelyzet esetén eltérő szempontok mérlegelése szükséges. Ebben a cikkben elsősorban a leggyakoribb első autó vásárlási élethelyzet szempontjait vizsgáljuk, nevezetesen a friss jogsis fiatal autóvezetőkét.

_96c0ca0a-6678-4a7c-8977-5cbba2f70e73.jpg

Friss jogosítvánnyal, belépve az autózás világába meglátásom szerint az első és legfontosabb feladat az, hogy megtanulj nemcsak jól vezetni (ezt a szintet rendszerint az oktatás végére még nem érik el a delikvensek), hanem jól közlekedni is. Ehhez elsősorban sokat kell vezetni, amiben igen nagy segítséget és szabadságot jelent, ha ezt egy saját autóval teheted.

Egy új területre belépve szerintem jó dolog, ha megfelelő koncentrációval és alázattal viseltetünk és ezzel vívjuk ki magunknak a közeg elfogadását és megbecsülését irányunkban. Ez számomra azt is jelenti, hogy az autózást nem a tápláléklánc csúcsán kezdjük el egy 400+ lóerős, 2,5 tonnás autóban, akkor sem, ha egyébként akár meg is engedhetnénk magunknak. Személy szerint ezen a téren is a fokozatos építkezés híve vagyok. Egészséges dolog, ha mindegyik következő autód egy kicsivel jobb, újabb, drágább, mint az előző. Mindemellett, ha olcsóbb, szerényebb autóval kezdesz, megtanulod értékelni azt, hogy saját autód van és ez számos előnnyel is jár.

Azt gondolom tehát, hogy az ilyen célnak megfelelő első autók legfőbb erényei a jó vezethetőség, viszonylagos egyszerűség (átlátható utastér, kezelőszervek, jó szerelhetőség), olcsó fenntarthatóság, legyen az autó a saját kategóriáján belül relative biztonságos, korszerűségében tudja tartani a versenyt az utcán közlekedő „nagy átlaggal” és teljesítményében is képes legyen különösebb erőlködés nélkül tartani a forgalom ritmusát, sebességét.

kep6.jpg

Ezeknek a szempontoknak leginkább a 10 és 20 év közötti benzinmotoros kis vagy alsó középkategóriás autók felelnek meg. Hogy elhelyezzük kicsit az autós univerzumban, ez a Volkswagen kínálatából a Polo és a Golf méretkategóriája. Egyedülállóknál és azoknál, akiknél kiemelkedően fontos, hogy az autó kis helyen is elférjen és/vagy extra könnyű legyen parkolni vele, szóba jöhet a mini autók kategóriája (Lupo, ha maradunk a Volkswagennél). Ebben az esetben egy kicsit a biztonság és a kényelem oltárán kell áldoznunk, cserébe az előbb említett előnyökért. Az, hogy nálad melyik kategória lesz a befutó, már egyéni preferenciák kérdése. Első autóban, hacsak nem kell évente legalább 20 ezer km-t autóznod, a bonyolultabb konstrukció és rendszerint magasabb javítási költségek miatt nem javaslom a dízel motorokat (bár ezek között is van néhány egészen kiváló) és az automata váltót. Előbbi sokak számára azért csalogató friss jogosítvánnyal, mert az oktató autók egy jelentős része is dízel, így ismerős lehet a vezetési érzet, utóbbi pedig a kényelme miatt. Az automatát azonban személy szerint azért sem javaslom, mert kevés rutinnal könnyű elfelejteni a kuplung megfelelő használatát, amiből később kellemetlenségeid származhatnak. Bár egyre több az automata váltós autó, a kézi még minden bizonnyal hosszú évekig velünk marad, luxus lenne tehát elfelejteni vagy nem megtanulni a használatát, ha már valaki autóvezetésre, pláne birtoklásra adja a fejét.

kep7.jpg

Mostanában egyre gyakrabban kerül elő a téma, így érdemes kicsit kitérnünk a biztonság kérdéskörére. Meggyőződésem, hogy az első és legfontosabb dolog, ami mindenkit meg tud óvni az utakon, az az odafigyelés, a tolerancia, valamint az előrelátás és a defenzív vezetés. Utóbbinál az a rossz hírem, hogy csak gyakorlással sajátítható el. Ha már jó előre átlátsz egy adott közlekedési szituációt, tudod, hogy mire számíts, sokkal nehezebben kerülsz olyan veszélyhelyzetbe, aminek csattanás a vége. Természetesen vannak olyan sajnálatos esetek, amikor a baleset kárt szenvedettje még ilyen megközelítésben is teljesen ártatlan és védtelen. Ilyenkor néha felmerül, hogy mi lett volna, ha a sérült egy drágább, nagyobb vagy korszerűbb autóban ült volna. Ez valós kérdés, azonban véleményem szerint, ha felülünk erre a vonatra és elsődleges célunk a „Rezesovák” elleni védekezés, azon kapjuk magunkat, hogy mindenki 3 tonnás SUV-okkal közlekedik egyedül, autóhitelt vesz fel és azért robotol egész életében, hogy nehogy egyszer baja legyen egy közlekedési balesetben. Szerintem, ha azért akarsz nagy autót, mert félsz kicsivel közlekedni, nem biztos, hogy neked saját autó kell, vagy továbbmegyek, nem biztos, hogy vezetned kell (ennél az éves BKV/MÁV bérlet sokkal egészségesebb megoldás, és főleg olcsóbb). Bocs, ez értelemszerűen a magánvéleményem. De visszatérve a reálisan megvásárolható első autókra, az viszont rendkívül fontos a kiválasztásnál, hogy az adott autó ne legyen veszélyes műszaki állapotban, ne legyen túl elavult a biztonságtechnikája (ABS, néhány légzsák, övfeszítő és hátsó fejtámla ma már mindenképpen legyen alapkövetelmény) és ne legyen szerkezetileg törött (ez alapos átnézéssel kiszűrhető akkor is, ha egyébként „puccparádé” az autó).

Sokak számára az élvezeti faktor is releváns szempont lehet. Nos, ha a fenti szempontoknak is eleget tevő autókat keresünk jelentős élvezeti faktorral, eléggé megnehezítjük a helyzetünket. Nem lehetetlen a feladat, de valahol biztosan kompromisszumot kell kötnünk. Ugyanakkor azt is mindenki másként látja, hogy mitől jó vezetni egy autót. Mindenkit arra bíztatok, hogy próbálja ki a kiszemelt típusokat, mert menet közben derül ki, hogy neki megfelelő-e az a vezetési élmény, amit az adott autó nyújtani tud.

Végezetül és a teljesség igénye nélkül még egy fontos szempontot említenék, nevezetesen, hogy jó, ha a megvásárolt autó nem egy túl ritka darab, mert ha meghibásodik, vagy csak karbantartás kell, nem kell nagyítóval keresni hozzá a ritka és általában drága alkatrészt és azt a szerelőt, aki anélkül képes hozzányúlni, hogy kárt tenne benne. Tudom, hogy van, akinek szempont, hogy ne jöjjön az autója túl gyakran szembe vele az utcán, de ebben az esetben meglátásom szerint ezt érdemes elengedni. Az önkifejezésre és az egyéniségünk kiteljesítésére, ahogy korábban is írtam, szerintem nem az autó a megfelelő eszköz.

A következő cikkben kicsit elevezünk a kezdő vizekről és az „Újat vagy használtat?” dilemmát vesézzük ki.

 

Képek:

Pinterest

süti beállítások módosítása