1. Kereskedőtől ne vegyél, mert át fog verni!
2. Kereskedőtől bizományból meg pláne ne…!
3. A „bácsi autó” a tuti vétel!
4. „Céges” autót ne vegyél, mert mind le van rúgva

Minden jól működő hazugság egy apró igazságtartalmon alapul. Ez azért kell, hogy egy sokak által ismert és átélt tapasztalati magot adjon, amiből kiindulva végrehajtható a „csúsztatás”, szárnyra kaphasson a tévinformáció, és tömegek fejében verhessen gyökeret anélkül, hogy komolyabb gyanú merülne fel annak igazságtartalmával kapcsolatban. A fent felsorolt mondatok is ebbe a kategóriába tartoznak. Mindegyik mélyén ott lapul egy valós pozitív vagy negatív tapasztalat, amit sokan mások is ismerősként üdvözölnek, amikor meghallják. Nézzük meg őket most tételesen:

1. Kereskedőtől ne vegyél, mert át fog verni!

Nagyjából mindenkinek, aki került már közel autóvásárláshoz, vagy ha neki nem is, valamelyik közeli barátjának biztosan van egy kedvenc „getzinepperes” története. És kétségtelen, az autókereskedői társadalom a rendszerváltást követő évtizedekben komoly munkát fektetett ennek megágyazásába, szénné keresve magát lényegében hulladék nagy haszonnal történő értékesítésével. Akkor hol a hiba? Egyrészt ott, hogy szerencsére a tisztességes kereskedők frontján támadó piaci rést sokan igyekeznek kitölteni olyanok, akik komolyan veszik ezt a szakmát és elégedett ügyfelek sokaságával kívánják megkeresni a mindennapi betevőjüket. Másrészt állambácsi is hozott az elmúlt évtizedekben néhány olyan intézkedést, ami – ugyan gyakran kétes megítéléssel, de – a vásárlóknak igyekszik kedvezni. Értem ez alatt a kereskedőtől vásárolt használt autókra vonatkozó fokozott kellékszavatossági garanciát. Ennek lényege, hogy ha vásárlás után addig nem ismert hibát találunk a használt autón, ami miatt elállnánk a vásárlástól, árkompenzációt kérnénk vagy a kereskedővel fizettetnénk annak javíttatását, az első egy évben neki kell bizonyítania, hogy az általunk talált hiba az eladás pillanatában még nem állt fenn. Abban az esetben, ha az autót magánszemélytől vetted, fordított a helyzet, már az első évben is neked kell bizonyítanod, hogy igazad van. Itt azért a kereskedőtől vásárlás esetében is érdemes látni, hogy a valóságban ennek érvényesítése sok időt és pénzt emészthet fel a vevő részéről is, tehát nem érdemes egy kiégett féklámpa izzóval rögtön rárúgni az ajtót az eladóra. Ez a téma nagyjából a végtelenségig részletezhető lenne, de őszintén, ez nekem túl „jogi”, túl száraz és szerencsére sokan mások már megírták helyettem, így azt javaslom, ha mélyebben érdekel a téma, guglizz utána, nem fogsz csalódni.

Belefuthatsz tehát még ma is olyan kereskedőbe, aki át akar verni. Ugyanakkor érdemes figyelembe venni, hogy a kereskedő is pénzt ad az autóért, élhetünk tehát a gyanúperrel, hogy van fogalma az autó állapotáról és nem feltétlenül szeretné megkockáztatni, hogy szétpereljék őt egy felpolírozott roncs miatt, tehát még akár jó autót is árulhat, ami mellesleg rendszerint kívül-belül rendesen ki is van takarítva.

Másfelől, magán eladóknál sajnos gyakori a jelenség, hogy a delikvens nincs tisztában az autó valós állapotával és értékével, hiszen az az ő autója, minden hétvégén lemosta gépi mosóban és lelkiismeretesen cserélte benne a vaníliás wunderbaumot is, tehát biztos, hogy a legjobb vétel a piacon. A lényeg tehát, hogy szinte tök mindegy, kitől veszed, az autó állapota (és persze ehhez mérten az ára) kell legyen az elsődleges szempont.

2. Kereskedőtől bizományból meg pláne ne…!

Az előző ponthoz szorosan kapcsolódó téma. Ha esetleg nem ismerős a bizományos értékesítés kifejezés, ez konyhanyelven annyit jelent, hogy a kereskedő úgy árulja az autót a magán eladó megbízásából, hogy az még az eladó nevén van, tehát valójában Pista bácsitól veszel autót, csak a kereskedő telepén áll a kocsi. Lényege, hogy ha így veszel autót, valójában jogilag magánszemélytől veszed, így nem érvényes a kereskedőkre vonatkozó szavatossági szabály. Ez a része az állításnak tehát igaz. De mi van, ha amúgy meg jó vétel a kocsi? Természetesen nem reprezentatív a dolog, de én életem eddigi legmegbízhatóbb autóját pont így vettem. És én ebben az esetben még azt az előnyét is élveztem a dolognak, hogy a kocsi kívül belül kifogástalanul ki volt takarítva. Ezt azért írom le külön, mert a tapasztalataim alapján a magán eladók erre annyira nem veszik a fáradságot és/vagy nincs is megfelelő eszközük vagy emberük ennek elvégzésére. Ettől még persze bárki nyugodtan megszívhat egy ilyen vásárlást, de ugyanúgy nem törvényszerű, mint a többi esetben. Itt is leginkább az érvényes, hogy az áru tényleges állapota a döntő.

3. A „bácsi autó” a tuti vétel!

Másik igen elterjedt sztereotípia. Röviden igaz lehet abban az esetben, ha a szóban forgó „papa” tud megfelelően vezetni, gondos, alapos ember, van elég pénze az autó fenntartására, nem teljesen analfabéta a műszaki dolgokhoz és az autójával is foglalkozott eleget azon kívül is, hogy minden tavasszal telibe szilikonozta az alig használtan vásárolt kínai téligumi szettet, mielőtt levitte a pincébe a pálinkafőző és a gázpalack mellé. Igen, vannak ilyen remek vételek, de ez sem tekinthető általános igazságnak. Aki nagyon bele van szerelmesedve ebbe az ábrándba, annak azt javaslom, járjon nyitott szemmel és tanulmányozza kicsit egy álmos szombat reggelen a szóban forgó „úrvezetői” célcsoport vezetési, közlekedési és járműkezelési szokásait valamelyik közeli bevásárlóközpont parkolójában, majd írja össze, hány olyat lát közülük, akinek „instant get” megvenné az autóját, ha éppen olyan típusra vadászna. Ugye, hogy ugye? 😉

4. „Céges” autót ne vegyél, mert mind le van rúgva

Vannak természetesen ilyenek, de korántsem ez az általános. A flottás autókat ugyanis annak érdekében, hogy megfelelően használhatóak és később eladhatóak legyenek erre szakosodott cégek üzemeltetik és tartják karban. Ez nem jelenti azt, hogy amolyan jó bácsi autósan szeretgetik és takargatják, de a szükséges cseréket és karbantartásokat nagy valószínűséggel megkapják, ráadásul rendszerint dokumentáltan. Ettől még persze lehet, hogy a felhasználója türhő módon használta évekig, de ez egy alapos átnézés során jó eséllyel kiderül az árulkodó jelekből.

Már megint az a fránya állapot ugye… Egy-egy ilyen cikk végére tényleg nem nagyon kívánkozik más, minthogy ne zárjunk ki autót egyetlen adott tényező miatt, hanem ha tényleg jónak tűnik, informálódjunk telefonon vagy emailben és ha még mindig megvan a bizalom, menjünk és nézzük (vagy még inkább nézessük) át, próbáljuk ki az autót.

képek:

sony.fandom.com

wowwatchers.com