Az átlagember számára az autó eladás csupa nyűg, nem ritkán felér egy pokolbéli kirándulással. Magam is gyakran hallok személyes, érzelmektől túlfűtött beszámolókat egy-egy eladás után, melyekből kiviláglik, hogy a jóhiszemű magán eladó a végére úgy érzi magát, mint az egyszeri szűzlány egy rosszul sikerült első éjszaka után (elnézést a profán hasonlatért, de ennél találóbbat többedszerre sem találtam). Természetesen ma már számos lehetőség kínálkozik arra, hogy ezt az igen kellemetlen feladatot kiadjuk a kezünkből, fontos ugyanakkor leszögezni, hogy anyagi szempontból ezek mindegyike valamivel kedvezőtlenebb, mintha te magad bújnál az eladó szerepébe, feltéve, hogy tudatosan csinálod, amit csinálsz. A továbbiakban erre a helyzetre fogok egy csokor gyakorlati tanáccsal szolgálni, hátha néhányan hasznát veszitek.
Az alap kiindulás tehát az, hogy van egy használt autód és úgy döntesz, te magad intézed az eladását. Nézzük, mit tehetsz, hogy a végén te is elégedett lehess és ne egy feldolgozandó kellemetlen emlék maradjon a dolog:
0. Légy tisztában az autód valós piaci értékével
Nem egyszerű feladat, de enélkül nem tudod sikeresen abszolválni a többit. Sokan el is jutnak odáig, hogy felkattintják a hahut, többé-kevésbé leszűkítik a keresési paramétereket és a két látszólag legközelebb álló hirdetés közé benavigálják a vételárat. Ez alapvetően nem rossz módszer, de csak akkor, ha van legalább egy felületes képed arról, hogy a hasonló korú és futásteljesítményű példányok leggyakrabban milyen állapotban vannak a piacon. Ha képek és leírások alapján próbálsz navigálni, tapasztalni fogod, hogy jelentős a szakadék a magánhirdetők béna, pixeles gyümölcsösben készült nappal szembeni mosatlan (vagy éppen még erősen csöpögő) fotói és szűkszavú leírásai, valamint a fekete öves nepperek szétkozmetikázott viacolorral gazdagon kirakott, KIABÁLÓS, hasadba lyukat beszélő, profi fotókkal megtámogatott hirdetései között. Biztos lehetsz benne, hogy két ilyen véglet között a két autó valós állapota alapján messze nincs akkora különbség, mint amit a kiírt vételárak mutatnak. A magánhirdetőknek az a része, akik korábban nem sajnáltak költeni az autójukra, gyakran esnek abba a hibába eladásnál, hogy a ráköltött összeg túl nagy részét próbálják meg vételárban visszaszerezni. Az a rossz hírem, hogy íratlan szabály a piacon, hogy minél öregebb az autó, a korábban ráfordított összeg annál kevésbé realizálható a vételárban. Bátrabbak kísérletezhetnek azzal is, hogy elindulnak egy kifejezetten magasnak tartott árról és apránként csökkentik azt (nem feltűnően gyorsan), míg el nem kezd csörögni a telefon (ez alatt a komoly érdeklődőket értem). Ez sajnos időigényes és elég idegőrlő műfaj, nagyon keveseknek megy jól. Ha tehát nem boldogulsz az árazással, kérd szakértő segítségét. Nézesd át a kocsit (vagy legalább nézzen rá valaki, aki ért hozzá) és kérj segítséget az ár meghatározásában is.
- Előre tisztázd magadban, hogy mennyit akarsz kapni az autóért
Ha tisztában vagy a valós piaci értékkel, ez már nem lesz túl nagy feladat. Ennél fontosabb talán, hogyha meghatároztad ezt az összeget, erős külső nyomásra se engedj belőle. A neppermódszertanban egyszeregy szintű alapvetés, hogy rommá becsmérlik a megtekintett autót, majd mintha csak szívességből szabadítanának meg tőle, helyben tesznek egy azonnali készpénzes, ám szemérmetlenül alacsony ajánlatot. Ha ekkor nem állsz fejben elég stabil lábakon, könnyen köthetsz számodra előnytelen üzletet. Csak, hogy betájoljuk magunkat, egy 2-3 milliós átlag használt autó esetében a kereskedések rendszerint 3-600 ezer Ft-os haszonnal dolgoznak. És nem, azzal nemigen mész semmire, hogy a leírás végére odabiggyeszted, hogy „Kereskedők kíméljenek!”, a magánvevők egy része ugyanezt a módszert alkalmazza demonstrált vagy szimplán eljátszott hozzáértéssel.
- Ne hozd magad olyan helyzetbe, hogy anyagilag közvetlenül függj az autó eladásától
Ez talán a legfontosabb tanács. Hirtelen pénzre lett szükséged? Megrendelted vagy meg is vetted az autó utódját és nem áll rendelkezésedre a kifizetéséhez szükséges pénzösszeg? Arról, hogy kinek mennyiért érdemes autót vennie, már korábban írtam, ezt itt találjátok. Arra, ha gyorsan kell a pénz, szinte biztosan nem az autód villámgyors eladása a legjobb megoldás. Másik autót célszerű úgy venned, hogy arra már rendelkezésedre áll a szükséges vételár. Ha valamiért ez nincs így, kérj kölcsön rövid távra megbízható családtagtól, rokontól, baráttól. Tudom, itt most persze jöhetnének a rémtörténetek a rosszul sikerült családi kölcsönökről. Ha történetesen nem vagy olyan helyzetben, hogy biztonságosan kölcsön tudsz kérni valakitől néhány hónapra, akkor vagy nem most van itt az autócsere ideje, vagy az a rossz hírem, hogy várhatóan bukni fogsz az autód eladásán. Miért? Röviden azért, mert a piac tele van hiénákkal, akik mivel ebből élnek, messziről kiszagolják, hogy neked sürgős az eladás (legrosszabb esetben le is írod ezt a hirdetésben), te pedig, mivel tényleg így fest a dolog, bőven áron alul fogod odaadni az autót az első rétegvastagság mérőt lóbáló kerti neppernek, aki aztán busás haszonnal passzolja tovább a következő delikvensnek. Ilyen típusú árulkodó jel egyébként a hiénák számára, ha túl sűrűn, vagy egyszerre nagyobb összeggel csökkented az autó vételárát a hirdetésben.
- Ne siess!
Ez szervesen kapcsolódik az előző ponthoz. Ha ugyanis annak feltétele teljesül, már nincs miért sietned az autó eladásával. Miért fontos ez? Megint csak azért, mert így véletlen sem kötsz olyan üzletet, ami számodra kedvezőtlen, utólag pedig nem fogod kisemmizve érezni magadat. Ha valóban nem sürgős neked az eladás, akkor szemrebbenés nélkül mondasz nemet minden „Felébű’ mennyit engedsz?” típusú nevetséges ajánlatra és nem érzed szükségét annak, hogy telefonban alkudozó kétes elemekkel is érdemben szóba állj. Ha ez segít, első körben csak az ismerőseid körében hirdesd az autót. Olyannal, akivel jóban vagy, vagy legalább ismered, jobb érzéssel lehet üzletelni (feltéve persze, ha a portékád nem egy reménytelen hulladék tele rejtett hibákkal…).
- Ne alkudozz telefonban, messengeren stb.!
Ha sokáig nincs érdeklődő az autóra (Ha az árat jól sikerült belőni, akkor ez lényegesen ritkábban fordul elő), az egyszeri eladó hajlamos „belekapaszkodni” az első 300 km-ről jövő, érdeklődő jellegű cefreszagú hívásba, gondolván, ez az első és utolsó lehetősége. És ez nagy hiba. Az ilyenek vége felé ugyanis leggyakrabban megérkezik a közkedvelt „Mennyi az alja?” vagy „Mennyi a vége?” kérdés. Csak azé’, mer’ ő messzirő’ jönne a kocsiér… Itt a legegyenesebb, ha normális, de határozott hangnemben közlöd vele, hogy telefonban nem alkudozol, az ár minimálisan alkuképes (amennyiben az), de konkrétumokról csak az autó mellett állva tárgyalsz. Itt persze lehet, hogy az érdeklődő átmegy explicit bunkóba, de így legalább megúsztál egy kellemetlen találkozást, másfelől légy tudatában, hogy őt sem kényszeríti senki arra, hogy ilyen messze keressen magának autót. Az ilyen hívások a legtöbb esetben azért érkeznek, mert a jelentős alku reményében bepróbálkozik az illető. A másik lehetőséged ilyenkor, hogy ha szimpatikus (ez egyébként még az ég világon semmit sem jelent), elárulod neki azt a vételárat, amit valóban kapni szeretnél az autóért, határozottan hozzátéve, hogy ennél kevesebbért a saját anyádnak sem adod oda. Nos, ez a műfaj igen keveseknek megy meggyőzően, ami a vonal másik végén általában érződik is, így ne lepődj meg, ha ennek nyomán a kellemes telefonhang helyett egy nyers és szőrszálhasogató neppert találsz a kertedben és megkapod az 1. pontban taglalt „visszautasíthatatlan” ajánlatot. Persze, nem mindig van így, de ha biztosra akarsz menni, egyáltalán ne alkudozz telefonban.
- Amíg nem adtad el, az autó a tiéd, nem kell mindent eltűrnöd a vevőjelölt részéről
Ahogy sok mindennek, az autóvásárlásnak is vannak íratlan illemtani szabályai. Ez számodra azt is jelenti, hogy nem kell olyannal üzletelned, akivel nem akarsz. A másik oldalról viszont elvárható, hogy ezt konkrétan, határozottan és ne illetlenül kommunikáld. Így, ha valamiért nem kívánatos az üzlet, optimális esetben még a telefonhívás során ki tudsz hátrálni a dologból. Ehhez megint csak észnél kell lenni és kell hozzá némi hiteles határozottság. Ami nem egyszerű… Ha mindezt jól is csinálod, és minden megfelelően halad, még akkor is érhetnek kellemetlen meglepetések például a próbaút során. Nem kell eltűrnöd például, hogy a jelölt hidegen tiltásig forgassa a motort, 80-nal rongyoljon bele méteres kátyúkba (futómű tesztelés ugye…) vagy éppen 100 km/h-ról satúzza le neki (ABS tesztelés…). Ha mégis ilyesmit csinál, az első alkalommal határozottan jelezd felé, hogy eddig és nem tovább, adott esetben véget is vethetsz a próbakörnek. Nem azt mondom, hogy semmit sem szabad, üzemmeleg motort biztonságos helyen érdemes és kell is megforgatni, rossz úton is érdemes menni az autóval, meghallgatni a futóművet, de a fent leírt extrém és káros eljárásokra semmi szükség és nem is fognak plusz információval szolgálni. Nem kell továbbá hetekig-hónapokig „tartanod” a kocsit erősen gondolkodó vagy még a pénzt gyűjtögető ismerősnek, mert sajnos találkozhatsz olyannal, aki ilyesmivel is bepróbálkozik. A legfontosabb, hogy minden helyzetben légy határozott és következetes, hiszen általában a második legdrágább vagyontárgyadról van szó, ami felett jelenleg még teljes mértékben te rendelkezel. Nagyon lényeges pont még, hogy a nyugalmad érdekében a lakcímedet ne add meg a hirdetésben, az érdeklődővel beszéljetek meg egy közeli nyilvános helyet (pl. parkolót), ahol megmutatod neki az autót. Ha aláírásra kerül a sor még mindig hazamehettek, ha szükséges. Amikor mutatod az autót valakinek mindig vigyél magaddal még valakit, lehetőleg egy férfiembert. Ha nő vagy, ez egyenesen kötelező! Az ördög nem alszik, de hogy csak a pozitívat mondjam, szimplán egy tanúzásnál is jól jöhet a jelenléte.
Reményeim szerint a fentiek adnak némi támpontot, ha autó eladásra adod a fejedet. Fontos azonban, hogy ez a műfaj nem mindenkinek való. Ha abszolút azt érzed, hogy nem vagy alkalmas erre a procedúrára, kérj segítséget, akkor is, ha az kisebb buktával jár a számodra. Mérlegeld, hogy mi mit ér meg neked. Hajrá!
