Úgy döntöttem, hogy első lépésként erről írok, mivel ez egy igen összetett kérdés, számos releváns megközelítéssel bír, ennélfogva nem is olyan egyszerű megválaszolni. Vagy mégis?
A magamfajták esetében ez valójában nem is igazán kérdés. Már évekkel a jogosítványszerzés előtt, onnantól kezdve, hogy volt a zsebemben annyi pénz, hogy a hazai használt autó kínálat nem teljesen legalja szóba jöhessen, órákat ültem a hahu (újonnan érkezők kedvéért hasznaltauto.hu) előtt és böngésztem a csodásnál csodásabb, ránézésre még nem teljesen reménytelen F Astrákat és Escortokat. Ha jogsiszerzés után közvetlenül nem hullik az ölembe örökségként egy remek Aleko, minden bizonnyal bele is ültem volna egy ilyen, ugyan már levitézlett, ugyanakkor még ilyetén állapotában is számomra a nyugati jólétet szimbolizáló autóba. Pechemre vagy éppen szerencsémre, ehelyett jónéhány év következett az autózás szocialista alapiskolájából, de ez már egy másik történet.
Ha tehát szereted az autókat, van kötődésed hozzájuk, ráadásul megengedheted magadnak, én nem foglak lebeszélni a vásárlásról. Az a személyes véleményem, hogy az autó az egyéni szabadság és mobilitás egyik legfontosabb eszköze, így akinek lehetősége van rá, jól teszi, ha autót birtokol.
Vannak azonban olyan esetek, amikor nem javaslom, hogy autót vásárolj. Máshonnan megközelítve egy autó birtoklása és különösen lelkiismeretes fenntartása egy csomó kötelezettséggel és kellemetlenséggel jár. Onnantól kezdve, hogy leszurkolod a vételárat le fog húzni a NAV, a biztosító, az önkormányzat, az olajcégek, és rossz esetben még a szerelő is. A költségek egy részét akkor is fizetned kell, ha az autód egyébként ki sem mozdul a garázsból. Ha viszont ki is merészkedsz az autóval a garázsból, az folyamatos figyelmet és karbantartást igényel. Figyelned kell a műszaki állapotára, az olajcserére és a különböző kopó, fogyó alkatrészek csere periódusára. Sokak számára ez önmagában túl nagy ár azért, hogy cserébe akkor és oda menjenek, ahova akarnak (és ahova közúton eljuthatnak). Ha tehát számodra rendszerint az is komoly kihívást jelent, hogy az egy darab szobanövényedet életben tartsd, vagy időnként feltöltsd a mosogatógépet öblítőszerrel, nem biztos, hogy jó ötlet saját autót vásárolnod. Engem és hozzám hasonlóan sokakat jó érzéssel tölt el lemosni az autómat, elvinni rendszeres olajcserére, időnként átnézni, hogy mi hogy áll rajta. Aki így tekint erre a kérdésre, azt a fent ecsetelt gondok kevésbé fogják frusztrálni.
Mint talán érzékelhető, az autóbirtoklás kérdéskörében rengeteg racionális és legalább annyi irracionális érv is van. Az autót, mint általában a második legértékesebb vagyontárgyunkat sokan mind a mai napig státusz szimbólumként vásárolják (jó esetben), függetlenül attól, hogy szükségük van-e rá vagy éppen valóban megengedhetik-e maguknak. A magam részéről ennek nem sok értelmét látom és általában nincs is jó vége ennek a játéknak, valahol mindig komolyan ráfizet, aki így választ. Olyan is van, hogy valakinek az autózás a mindene és az összes pénzét autókra és autózásra költi. Szerintem itt is lehet húzni egy egészséges határt, de végső soron szabad világban élünk, miért ne tegye, ha másnak nem árt ezzel. Ha esetleg befektetésként tekintesz az autóvásárlásra, elenyésző eset kivételével nem fog beválni. Az autók túlnyomó többsége folyamatosan és megállíthatatlanul veszít az értékéből. A magam részéről nem tartom szerencsésnek, hogy a személyes vagyonod jelentős része autóban vagy autókban álljon (vagy pláne menjen, mert akkor még össze is törik…).
Kedves olvasó, ezek alapján te vajon megengedhetsz magadnak egy autót? A következő cikk erről fog szólni.
Képek: bing.com
