Kezdésként el kell árulnom egy kis kulisszatitkot: Ha autóról írok, azt leginkább frissiben, impulzusból teszem. Nézem az autót vagy annak fotóit és röviden felskiccelem a gondolataimat, tapasztalataimat róla. A blog indításakor ráadásul a tájékoztatás mellett a szórakoztatás is fontos célom volt. Ennek a bejegyzésnek a megírását pedig most több mint másfél hónapig húztam. Nézegettem az autó fotóit és közben azon törtem a fejemet, mégis mi a fenét írjak róla. Szürke Toyota családi egyterű, szívó benzinmotorral, kézi váltóval, köszönöm, végeztünk is… A TC ezt a problémát fénykorában így oldotta meg, de a feleségem sajnos éppen nem ért rá 😉. Az általam felskiccelt információk kilúgozott szárazsága korai gyermekkorom unalmas, érdektelen (azért néztük azt is, mert itthon nem volt még más) autós műsorait idézték. Ami ezekből kijön, azt felesleges leírnom, ma már bárki megkeresheti a neten. Ez az autó ugyanis mint érzelmi töltettel rendelkező benyomás vagy impulzus, gyakorlatilag értelmezhetetlen. Olyan, mintha levegő lenne, semmiféle hullámot nem gerjeszt. Olyan, mint egy személyi asszisztens, aki a feladatát tűpontosan, hideg tárgyilagossággal elvégzi, aztán amolyan japános alázattal mélyen meghajol és azon nyomban félreáll az útból. Ha nem kérdezik, nem beszél, nem hívogat, hogy menjünk még egy kört, nem is akar családtaggá válni személyiségével, cukiságával vagy éppen szeszélyeivel. Ezek nagyon távol állnak tőle. Leginkább azok autója ez, akik komfortos és biztonságos helyváltoztatáson felül egyáltalán nem akarnak semmit az autózástól. Mivel azonban ezt kiemelkedő megbízhatósággal teszi, sok esetben azok is rábólintanak, akik azért mellesleg autózni is szeretnek. Ez az autó maga a megtestesült kockázatkerülés. Ez pedig, mint lenni szokott piaci árát is valamivel az átlag fölé tornássza.

Családi egyterűek vagy hétszemélyes autók témájában korábban már többször is írtam, itt most a témához kapcsolódó általánosságokat átugranám. Nem meglepetés, hogy mostanra 2 millió Ft körüli vételárával a Corolla Verso 2. generációja nagyon keresett autó hazánkban. Mivel azonban 2004 és 2010 között itthon viszonylag kevesen engedtek meg maguknak újonnan egy ilyet, leinformálható előéletű (értsd új korától hazai) példányokból komoly hiány van. Ami van, azt meg nem adják el, inkább használják a tulajok. Így aztán a kereskedelem a piaci igényt behozott autókkal igyekszik kielégíteni. Az előélet kérdésessége elsősorban két területen merül fel a típussal kapcsolatban. Az egyik, ami, ha nincs rajta utólagos alvázvédelem, elég jól kiszűrhető átnézésnél, az a rozsda. A Corolla Verso, különösen japán viszonylatban nem hajlamos a rozsdásodásra, de a német és főleg az osztrák piac (és csúszásmentesítési politika) erre rögtön rá is mondja, hogy „Fogd meg a söröm!”. Szóval behozott példányokat kiemelt alapossággal kell átvizsgálni vétel előtt, szerencsére a behozottak között elég nagy számban előfordulnak holland autók is, amelyeknél nincs ilyen probléma. Felületi rozsda egyébként a padlólemez és a futómű elemein hazai példányoknál sem ritka, de érdemi rohadás ritkán fordul elő. A másik sarkalatos pont, ami a legtöbb ilyen korú japán szívó benzinesnél fel tud merülni (nem azért, mert egy vödör csavar az összes, hanem mert a gyártók megfelelő olaj helyett nem alsópolcos TESCO gazdaságos „gépzsír” használatára tervezték őket) az olajfogyasztás. Ezt és észlelhető következményeit egy olajcserén frissen átesett autó esetében már valamivel nehezebb kiszűrni, különösen laikusként. Jó hír ezzel kapcsolatban, hogy a 2005 utáni példányok már egyébként is kevésbé hajlamosak erre (itt egyébként a dugattyúgyűrűk alulméretezése váltotta ezt ki, amit aztán ki is küszöbölt a gyártó).

Az 1.6-os 110 LE-s és az 1.8-as 129 LE-s benzinmotorok közül mindkettő jó választás lehet, meglátásom szerint (azon felül persze, hogy melyikből találunk jobb állapotút) az lehet a döntő szempont, hogy gyakran utazunk-e legalább öten és hosszú távokat az autóval. Ha igen, akkor én inkább az 1.8-ast venném. Ez sem egy erőgép, de ilyen terhelés mellett, különösen autópályán elfér az a plusz néhány lóerő. Itt azért jól jönne egy 6. fokozat is, mert így ötödikben 3750 körül forog a motor, ami sem a fogyasztásnak, sem a menetzajnak nem tesz jót, még ha egyik sem kiemelkedően zavaró. A sprintmonitor.de adatai szerint az 1.6-os motor átlagfogyasztása a felhasználóknál 7,5, míg az 1.8-asé 8,1 liter, ami nem kevés, de nem is ez fog bárkit elrettenteni a vásárlástól.

A dizájn igazából szóra sem érdemes, a minőség és az anyaghasználat japánosan jó (és sallangmentes). A beltér fekete és funkcionális, a francia egyterűektől megszokott ötletes kis pakoló rekeszek, kihajtható tükrök, hátsó napellenzők teljesen hiányoznak az autóból, ellenben a leghátsó ülések ülőlapjának ki-behajtási mechanizmusa talán a legigényesebb a kategóriában, ráadásul 16 év után is hibátlanul működik. A vezetőülés támlájához csatlakozó kis könyöklő hosszabb utakon remek szolgálatot tenne, ha nem olyan ortopéd helyre tették volna, hogy legfeljebb T-REX testarányokkal lenne érdemben használható. További áldozat a puritanizmus oltárán a komfort index hiánya, ami korábban nem zavart engem sem, egészen addig, amíg nem lett olyan autóm, amiben már volt...

A térkínálat megfelel a kategória átlagának. A második üléssor nagy intervallumban tologatható előre-hátra, ha a 6-7. ülést használni szeretnénk, szükség is van az előretolásra, különben leghátul gyakorlatilag nem marad lábtér. Ez a kompromisszum azonban lényegében minden hétszemélyes kompakt egyterűnél adott. A csomagtér kapacitása a két hátsó ülés behajtogatása miatt csak 423 liter, a csomagtér padlója viszont itt is ugyanabban a magasságban található, mint az ötszemélyesek esetében, csak azoknál alatta is tárolórekesz található behajtogatott ülések helyett. Ha a leghátsó üléssor használatban van, csomagtér csupán néhány szatyornak marad, de ez is a kategória velejárója.

A Corolla Verso 2. generációja Toyotához méltóan becsülettel öregszik. Zörej elsősorban csak a csomagtérfedél műanyag borítása irányából érkezik. A kor leginkább az ajtókárpitok textiljén látszik meg, ami már megkezdte a megereszkedést. Cserébe a kezelőszerveken szinte egyáltalán nem érződik az idő vasfoga és a futómű is megfelelő feszeséggel teszi a dolgát 158 000 nagyrészt városban megtett km után.

Ez a típus optimális választás azon kispénzű vásárlóknak, akik három gyermekkel utaznak és a stabil, megbízható technikát kiemelt prioritásként kezelik. Ha sikerül belőle olyan példányt kifogni, ami nem rohad és a motorja is megkapta a szükséges karbantartást az évek során, akkor kopó-fogyó alkatrészek cseréjén felül nem kell más extra kiadásra számítani, hosszú évekig hűséges partnere lesz a családi autózásnak.