Ahogy a mindennapi életben is, úgy a közlekedésben is vannak írott és íratlan szabályok. Előbbiekkel egyszerűbb a dolgunk, mert megtaláljuk őket a törvényekben, néhány esetben még a lehetséges büntetéssel is tisztában vagyunk, utóbbiak betartását viszont rendszerint senki sem kéri rajtunk számon. Ezek elsajátításával és betartásával azonban nagyban hozzájárulhatunk ahhoz, hogy az életünk és a másik ember élete, konkrét esetünkben pedig a közlekedése is gördülékenyebb és kellemesebb legyen. Ebben a bejegyzésben összeszedtem néhány ilyen gyakorlatot, amit érdemes betartani, ha autóba ülünk.
0. Jobbra tartás:
Rögtön egy kakukktojással kezdem, ez ugyanis le van írva a KRESZ-ben is. Az autópályákon egyre több helyen tábla is figyelmeztet rá, ugyanakkor megítélésem szerint még mindig van mit fejlődnie ezen a téren a hazai autós társadalomnak. A jobbra tartás lényege, hogy a párhuzamos közlekedésre alkalmas úttesteken (tehát nem folyamatos, párhuzamos közlekedés esetében) minden esetben törekednünk kell a jobb oldali sávban való haladásra. Ez konyhanyelven annyit tesz, hogy például egy többsávos autópályán tartósan minden esetben a külső sávban (és nem a középsőben, ha van ilyen) haladunk, csak az előttünk haladó lassabb járművek előzése erejéig sorolunk a belső(bb) sávba, az előzést követően pedig visszasorolunk a külsőbe. Igen, ezt gyakran nehéz betartani. Miért szükséges mégis? Aki haladt már egy-egy kellemes nyári vasárnap délután az M7-es autópályán Budapest irányában Székesfehérvár és Budapest között, talán már sejti is. Három sáv, rengeteg autó. Külső sáv: a legritkásabb, néhány 80-nal krúzoló színesfém felvásárló furgon és IFA teherautó kivételével teljesen kihalt. Középső sáv: hosszú tömött sorban jojózik 100 és 135 között, a külső sávból autóik erejétől és vezetési tudásuktól függő hatékonysággal 80-ról előzni próbáló átlag magyar választópolgárok és a belsőből 147-ről fékezve beeső, az ott 170-nel haladók által letolt céges kombik közreműködésével. Belső sáv: Kevésbé zsúfolt, cserébe, ha az autód nincs legalább 200 lóerős vagy nem vagy Max Verstappen, oda születned kell… A probléma ezzel az, hogy a csúcsforgalomból hamarabb lesz dugó az által, hogy a középső (és a belső) sávban közlekedők a jobbra tartás figyelmen kívül hagyásával nem használják ki a három sáv által kínált helyet. Ha ez megtörténne, még nagy forgalomban is lehetne viszonylag tűrhető tempóban haladni. Így azonban a dolog helypazarló, veszélyes és ebből fakadóan frusztráló is. Összefoglalva tehát tudom, hogy ilyenkor gyakran kényelmetlen kifelé sorolni, de a közösség érdekében és ezáltal a saját érdekünkben mégis tegyük meg!
- Zipzár elv (és a megszűnő sáv helyes használata 2 pontért 😊)
A dolog lényege, hogy párhuzamos közlekedésből megszűnő sáv esetén vagy két irányból is betömörülő kereszteződésben mindenki maga elé enged pontosan egy autót a másik irányból, így elősegítve a lehető legfolyamatosabb haladást. Ez azért remek dolog, mert egyetlen autó beengedésével senki sem veszít sok időt, mégis megadja a lehetőséget mindkét félnek a haladásra. Megszűnő sáv esetén így ráadásul a rendelkezésünkre álló hely is maximálisan kihasználható abban az esetben, ha a megszűnő sávban közlekedő delikvensek elmennek a sáv végéig és csak ott kezdik el csattogtatni az indexet és átkéredzkedni. Míg a zipzár használata már egész jól megy itthon, addig utóbbival még akadnak komoly problémák. Sokan ugyanis, amikor értesülnek a sáv megszűnéséről, rögtön, pánikszerűen elkezdenek sávot váltani („Stipistopi, én már meg is oldottam ezt a rendkívül stresszes szituációt, és persze büntetésből nem engedem be később azt, aki elpofátlankodott a megszűnő sáv végéig”). Ne tegyétek! Ezzel a másik sávot lassítjuk és telítjük már ideje korán, miközben a megszűnő sávban még rendelkezésünkre álló helyet nem használjuk ki. És lehet, hogy ez az így átsorolóknak még nem tűnik fel, de pár tíz vagy száz méterrel hátrébb már áll a sor a betömörülés és az elöl nagyot fékezők miatt (ami egyébként az ad-hoc autópálya dugók kialakulásának első számú előidézője is).
- Helyet a dugóban a kereszteződéseknél (akkor is, ha a keresztező út alacsonyabb rendű)!
Ez egy kicsit ritkábban tapasztalható, ám ilyenkor igencsak bosszantó probléma. Haladsz a reggeli csúcsban a célod felé. Ismerve a helyi úthálózatot, a főút helyett a párhuzamos, alacsonyabb rendű úton mész, hogy amennyire lehet, elkerüld a dugót. Egyszer csak azonban keresztezel egy magasabb rendű utat, ami egy lámpás kereszteződéssel találkozik a veled párhuzamos főúttal. A te alacsonyabb rendű utad a kereszteződés után is folytatódik, a lámpánál ácsorgóktól azonban nem tudsz áthaladni. Ilyenkor tehát sakk-matt, nem tudsz tovább haladni, hiába tehetnéd, ha a lámpánál tömörülők észre véve a helyzetet, az áthaladásodhoz kihagynának egy autónyi (igen, nem több) helyet. Tudom, hogy ez a zipzárnál talán eggyel magasabb szint, de sokaknak tudunk szerezni vele egy pár jó pillanatot és főleg megint csak csökkenthetjük vele a dugót.
- Engedd besorolni, ha teheted!
A felhajtás az autópályára sokak számára stresszes, kihívásokkal teli szituáció. Attól most tekintsünk el, hogy ez a probléma egyébként gyakorlással és koncentrációval egyénileg is orvosolható. Megkönnyíthetjük vele a másik dolgát, ha látva a felhajtási szándékát az autópályán haladva ilyenkor a belső(bb) sávba átsorolással szabaddá tesszük a külső sávot. Fontos, hogy ezt mi is csak úgy tegyük, ha a belső(bb) sáv szabad és ott nem kényszerítünk senkit satufékezésre a manőverünkkel. Megint csak egy kis odafigyelés nekünk, apró figyelmesség, segítség másnak. És hogy egy kicsit közvetlenül is érdekeltté tegyelek benne: Így biztos, hogy nem rongyol beléd a besoroló „vakegér”, aki nem nézett bele a tükörbe, illetve a holttérbe 😊
- Engedd, ha siet, ne önkéntes rendőrködj!
Talán nem sok magyarázatot igényel, de röviden leírom, hátha valakinek nem ismerős a dolog. Gyakran látni olyat, hogy valaki óra szerint 130-cal beáll a belső sávba autópályán és nem hajlandó kijjebb sorolni, mondván, ha ő a megengedett legnagyobb sebességgel megy, senkinek nincs joga megelőzni őt. Ez azon túl, hogy veszélyt teremt, legalább akkora türhőség, mint maga a gyorshajtás. A közlekedés nevű társasjátékban nekünk az a feladatunk, hogy betartsuk a szabályokat, azok betartatásáról már nem nekünk kell gondoskodnunk. Tisztában vagyok vele, hogy a gyorshajtások túlnyomó része nem adódik valós vészhelyzetből vagy szükségletből, de felteszem a kérdést, hogy mi van, ha mégis szül az asszony, vagy rájött a hascsikarás, esetleg csak kicsivel előrébb lát magának besorolásra alkalmas területet a külső sávban… Nem véletlen, hogy a rendőrség is tűréshatárt hagy a sebességmérések során, hiszen az autók sebességmérői valamelyest fölémérnek a valós tempónak. Azt, hogy a tiéd mennyire, azt egy GPS segítségével könnyen le tudod ellenőrizni, így rájöhetsz, hogy az óra szerinti 130 szigorúan véve még nem 130. Tehát szerintem itt fokozottan érdemes az „élni és élni hagyni” elv. Ha pedig esetleg frusztrál minket, ha más gyorsa(bba)n hajt, tarthatunk akár egy kis önvizsgálatot is, hogy miért van ez, vagy éppen önkéntes rendőrként, Csernus dokit idézve „Mit akarsz ezzel kompenzálni”?
- Ne vakítsd el!
Tekintsünk most el attól, hogy szerintem az új okos, LED-es fényszórók mozaikozós, kitakarós megoldása ilyen szempontból egy kalap ibolyát sem ér (gyártói megközelítésből: „Az én vásárlóm jobban lát vele, mindenki más meg nyugodtan pusztuljon.”), és koncentráljunk csak arra, amit mi, autósok közvetlenül befolyásolni tudunk. Ilyen lehet az, hogy csak akkor használjuk a távolsági fényt (ismertebb nevén: reflektor), ha éppen nem jön szemben és nem megy előttünk belátható távolságban senki. Mivel ezek bajuszkapcsolóról működnek, kanyar előtt már az egyik ujjunkat rajta tarthatjuk a kapcsolón, hogy rögtön visszavehessük, ha fényt látunk szemből. Ugyanilyen lehet még, hogy nem használjuk feleslegesen sem az első, sem a hátsó ködlámpát, valamint a köd oszlásával nem felejtjük bekapcsolva. Ha pedig valaki éppen 800 kg cementet szállít a Suzuki csomagtartójában és nem rest indulás előtt a fényszórója magasságát lejjebb álltani, hogy az ne felfelé, pont a szembejövők szemébe világítson, annak külön jár a pacsi.
- Ne félj a VÉDA-tól!
Egyik aktuális kedvencem. A 4. pontban már utaltam rá, hogy a sebességmérések során a rendőrség - nagyon helyesen - tűréshatárt alkalmaz. Ennek ellenére igen gyakori, hogy mondjuk egy 70 km/h-s korlátozású szakaszon váratlanul kisebb dugó vagy tömörülés alakul ki. Tovább haladva pedig nincs rá más magyarázat, minthogy egy remek VÉDA található a szakaszon, amelyet meglátva legtöbben nyomnak egy satut, a legkeményebbek, biztos, ami biztos 49-ig lassítva. Tömören ennek semmi értelme, az óra szerinti megengedett legnagyobb sebességgel teljes zen állapotban áthajthatunk a VÉDA alatt (még a háromlábú trafi előtt is), nem fogja a TEK másnap hajnalban ránk törni az ajtót és kirángatni minket otthonról az unikornisos pizsamánkban.
Talán kicsit hosszú lett... Köszönöm, ha elolvastad! Ha egy újat is találsz benne, amit beépítesz a mindennapi gyakorlatba, már megérte.
Képek forrása:
https://kozlekedesbiztonsag.kti.hu/segitsuk-egymast-svajcban-mar-buntetik-a-cipzar-elv-megserteset/
https://hirado.hu/2016/08/04/van-amit-az-uj-traffipaxok-sem-rogzithetnek-egyelore/
https://kocsivalutazunk.blog.hu/2015/08/30/13_dolog_amit_erdemes_beszerezni_az_autodba
http://autovezetes.network.hu/kepek/nevessunk/kozlekedes_autopalyan_es_autouton_hogyan_ne
https://georgiainjurylawyer.com/blog/aggressive-driving-road-rage/
police.hu
