Menet közben zörög a soktíz milliós elektromos prémium SUV beltere. Egyik japán prémium márka csúcsmodelljével már új korában is többször előfordul, hogy nem indul, amikor kellene neki. A szintén a megbízhatóságáról híres japán márka autóiban körülményes és nehezen használható a fedélzeti rendszer (ma ismertebb nevén infotainment), bizonyos modellekben pedig a menük fordításában súlyos nyelvi és értelmezési hibák vannak, ami nehezíti vagy minimum bosszantóvá teszi a mindennapi használatot. Az előbbi sorok ihletői közül a legolcsóbb autó listaára jelenleg készletről 13,5 millió forint. És nem, ezek nem a hazánkat már jelenleg is bőszen ostromló kínai autógyártók termékei. Akkor mégis mi a fészkes fene történik itt?
A cikk címében feltett kérdésre pluralista világunkban első körben egy újabb kérdéssel válaszolhatunk: Rosszabbak? Milyen szempontból? Nos, nézzük…
Meggyőződésem szerint az autógyártás az ezredfordulóra eljutott oda, hogy mindent tudott, amit mechanika, gépészet, anyaghasználat, teljesítmény, biztonság, tartósság és vezetési élmény tekintetében tudhatott. Mindeközben megjelentek új, az eddigiektől eltérő szempontok, mint a fokozódó környezetvédelmi, aktív és passzív biztonsági előírások, később pedig az önvezetés különböző szintjeinek való megfelelés. Ezek betartására több esetben törvények kötelezik a gyártókat és olyan költséges és gyakran érzékeny alkatrészek alkalmazását hozták magukkal, mint az EGR szelep, a turbó vagy a részecskeszűrő, illetve szükségessé tették, hogy az autók informatikai szempontból is egyre komolyabb kapacitásokkal rendelkezzenek. A vezetéssegítő funkciók fejlesztéséhez és tökéletesítéséhez egyre nagyobb arányban lett szükség szoftveres munkára is, ami minden területen igen drága mulatságnak számít.
A fokozódó konkurenciaharc közepette rohanvást fejlesztett számos új funkció új meghibásodási lehetőségeket is hozott magával. Mivel a korábbiakban tökéletesített mechanikai és gépészeti megoldásokat igen nehézkes, gyakran szinte lehetetlen összehangolni egy központi számítógép működésével, a gyártók egy része úgy döntött, hogy az addigi funkciók minél nagyobb részét szoftverközpontúvá teszi. Egyszerű példa erre az utóbbi időben a fizikai nyomógombok eltűnése a műszerfalakról és a vezérlés átkerülése érintőképernyőre vagy különálló érintőpanelekre. Ne legyenek illúzióink, e mögött legalább annyira volt gazdasági megfontolás, mint a tech-geekeknek való megfelelési vágy. A hagyományos hajtású autók esetében tehát ez történt. Ellenpólusként pedig ott vannak a jelenkor elektromos autói, amelyek esetében már a szoftverközpontúság kezdettől fogva alapvetés volt. Itt meghibásodás esetén kis túlzással sokszor nem autószerelőhöz, hanem informatikushoz szükséges vinni őket. A játékszabályok tehát ilyen tekintetben sokat változtak.
Ami viszont nem változott, az az, hogy az árversenyt a gyártóknak továbbra is tartaniuk kell, ha meg akarnak maradni a piacon. Ha a cég eddig hagyományosan jó minőségű autókat gyártott, most annak magas költségei miatt sok esetben nehezen tudja beilleszteni a szoftveres munkát a fejlesztésbe. Árat nem emelhet a konkurenciánál nagyobb mértékben, így általában vagy az általános minőség (összeszerelés, anyaghasználat, kidolgozás) kezd romlani, vagy a látszólag kevésbé fontos informatikai kötődésű részek, mint az infotainment rendszer lesznek silányabbak, nehezebben használhatók. Ha a cég eddig is inkább IT-ban jeleskedett, ott a pénzügyi megfontolásokon túl sem szempont az alapvető autós értékek ápolása vagy megteremtése, hiszen a célközönség számára a termék így is jól eladható. Aki pedig esetleg van annyira elvetemült, hogy kevéssé hatja meg, hogy milyen játékokat lehet játszani az autója force feedbackes kormányán a teniszpálya méretű tablet előtt, az majd vesz valami mást, ahogy eddig is tette.
Rendkívül fontos ugyanakkor arról is megemlékezni, hogy a korábban említett előírásoknak köszönhetően az autók mind utasbiztonsági, mind gyalogosbiztonsági, mind pedig közlekedésbiztonsági szempontból (egy-két biciklit tologató gyalogoson önvezető módban áthajtó Tudjukmi kivételével) egyre biztonságosabbak. Pozitívuma tehát az elmúlt évtizedek változásainak, hogy egyre nehezebb autóbalesetben meghalni. A balansz kedvéért azért itt is megemlíteném, hogy az egyre nagyobb önsúlyú új autók közlekedésbiztonságával kapcsolatban azért problémás, amikor a korszerű 2,5 tonna ütközik az elavultnak számító 1 tonnával, de ennek feszegetése már túl messze vezetne a jelen írás lényegétől, ráadásul mások már korábban kiválóan kifejtették ezt helyettem.
Mindezek mellett az is fontos tényező, hogy az új autók fogyasztása egyre alacsonyabb, és ha van is még elvétve kipufogójuk, azon is csak hegyilevegő távozik (igaz, a teljes életciklust nézve már nem vagyok meggyőződve róla, hogy sokat nyertünk), a számos vezetéssegítő funkció pedig kényelmesebbé és remény szerint biztonságosabbá is teszi a közlekedést.
Az autógyártóknak tehát egyszerre kellene megfelelniük a szabályozásnak (környezetvédelem, utasbiztonság, közlekedésbiztonság), az IT betöréséből következő szoftveres kihívásoknak, az eddigiekből még megmaradó hagyományos vásárlói igényeknek és a részvényesek profit követeléseinek is. Itt felmerül a kérdés, hogy e számos tényező közül melyiket engedjék el? Mert valamelyiket muszáj. Meglátásom szerint pedig az új idők áldozata általában a minőség és a megbízhatóság (ami gyakran közvetlenül vagy közvetett módon szoftveres problémából adódik).
Megválaszolva tehát a címben feltett kérdést, a klasszikus, autós értékrend alapján a mai autók tényleg silányabbak a korábbiaknál. Ugyanakkor a másik oldalon van több olyan tényező is, ami nyereségként könyvelhető el. Summázva tehát, az autóink ma egyre biztonságosabbak, egyre kevesebb vezetői képességet igényelnek és egyre okosabbak (még ha megítélésem szerint nincs is mindenre szükségünk az okosságukból). Mindemellett sajnos egyre drágábbak, egyre gyengébb minőségűek és egyre kevésbé megbízhatók. Azt, hogy ez megéri-e nekünk, mindenki döntse el maga. Ezzel kapcsolatban számos, igen messzire vezető kérdés merülhet fel mind társadalmi, mind környezeti, mind pénzügyi szempontból. Tudom, hogy ezzel kisebbségben vagyok, de a magam részéről véleményszabadságom tudatában mindig elmorzsolok egy-egy virtuális könnycseppet a szemem sarkában, amikor erről a témáról értekezem.
Képek forrása:
https://www.reddit.com/media?url=https%3A%2F%2Fi.redd.it%2Fpdfj0v1z5tn91.jpg
